A hányattatott sorsú film, a Mielőtt felébredek egy örökbefogadott kisfiú története, akinek különleges képessége van: amit álmodik, az életre kel, ami elsőre jól hangzik, de mi van a rémálmokkal?
Az annak idején még a Somnia címet kapó film eredeti forgalmazója, a Relativity Media csődöt jelentett be, így az eredeti bemutató dátumát elhalasztották, majd törölték, egy darabig úgy volt, sosem mutatják be. Végül a Netflix mentette meg – innen a zűrzavar, mert több különböző dátummal és címmel is fut az alkotás, de ez ne zavarjon meg senkit. Ahogy az se tévesszen meg senkit, hogy Mike Flanagan rendező szerint, akinek a héten mutatta be szintén a Netflix Az Usher-ház bukása című sorozatát, ez a film nem is horror, hanem inkább mese vagy természetfeletti dráma – itt bizony horrorról van szó, ha nem is a klasszikus, baltával mészárolós, sorozatgyilkosos fajtából. Hanem olyan fajtából, ahol van egy kisgyerek, aki lehet akár jó vagy gonosz is.
Cody (Jacob Tremblay) egy árva kisfiú, akit folyamatosan tovább adnak a nevelőpárok. Mark (Thomas Jane) és Jesse Hobson (Kate Bosworth) elvesztették kisfiukat egy szörnyű balesetben.
Amikor már készen állnak egy új gyermekre, akkor kerül Cody az életükbe.
A kisfiú háromévesen veszítette el édesanyját, aki rákban halt meg, és korábban már két család is próbálta befogadni, sikertelenül. Ami nyilván furcsa egy ilyen aranyos, angyalarcú kisfiú esetében, azonban egyikük sem gondolja, hogy Cody különleges képességekkel rendelkezik. Merthogy az, amit álmodik, megjelenik a valóságban is – ha jót álmodik, akkor valami szép kel életre, ha rosszat, akkor baj van.
Csakhogy Cody álmait, ahogy mindenki másét, befolyásolják a vele történtek, nem csak a régi traumák, hanem a friss események is, így bizonyos szinten manipulálható az álomvilága. Ezt használja ki új nevelőanyja, és bár jót akar – a halott kisfiát újra látni -, de olyan eseménysorozatot indít el, amit képtelenség irányítani. És igaz, hogy vannak mesébe hajló részek – ahogy a legtöbb klasszikus mesében is vannak horrorba hajló részek -, de az életre kelt rémálmok valódi áldozatokat követelnek. A szoba (2015) révén ismertté vált Jacob Tremblay generációja legjobb gyerekszínésze, és most is elhiteti velünk, hogy
a babaarc mögött olyan szörnyűségek lapulnak, amiket ő maga sem képes kontrollálni,
és amik őt magát is felemésztik. Ehhez képest Kate Bosworth és Thomas Jane csak statiszták, akik alájátszanak a fiatal „kollégának”, ami tök rendes tőlük.
