A Harry Potter írója krimiben is nagyot alkotott – Kritika a C.B. Strike című bűnügyi sorozatról

A Potter-univerzum után újabb J.K. Rowling-alkotások köré épült mozgóképes világ, hiszen immár kisképernyőn is élvezhető az írónő három összefüggő detektívregénye, a Cormoran Strike-könyvsorozat, amit a BBC adaptált televíziós szériává – tökéletesen.

Hogy a világszerte kirobbanó népszerűségre szert tett varázslótanoncot megalkotó Rowling nemcsak gyerekmeséket, hanem felnőtteknek szóló irodalmat is tud írni, legkorábban akkor derült ki, amikor 2012-ben megjelent Átmeneti üresedés című regénye. A könyv egy tipikus angol kisváros életébe nyújt betekintést, lenyűgöző társadalmi tablóvá tágítva a fiatal helyi önkormányzati képviselő halála után zajló intrikákat, ily módon mutatva be az idilli felszín alatt megbúvó rút valóságot.

Hogy a szerzőnek a krimihez is kiemelkedő tehetsége van, az pedig legkorábban akkor derült ki, amikor leleplezték, hogy ő áll Robert Galbraith 2013-as debütáló regénye, a Kakukkszó mögött (már az krimibe illő egyébként, ahogy kiderült, hogy Rowling megegyezik Galbraithszel, erről itt olvashatunk részleteket). A Kakukkszó középpontjában egy háborús veterán áll, aki Afganisztánban a fél lábát, az azt követő években pedig – a háborús trauma mellett elsősorban az őt érzelmileg kiszipolyozó volt menyasszonyának köszönhetően – az életkedvét veszítette el.

Forrás: Home Box Office / Cinemax

 

Ő Cormoran Strike, aki a katonai nyomozóknál töltött évek után egy elég rosszul menő magánnyomozói irodát nyit. Ide toppan be hozzá a cselekmény elején a helyettesítő titkárnőként küldött fiatal lány, Robin, aki rátermettségével, akkurátusságával és lelkesedésével nemcsak életet lehel a haldokló irodába (és magába Strike-ba is), de asszisztensből szépen lassan egyenrangú társává válik a nyomozónak.

A Kakukkszót 2014-ben Strike és Robin újabb közös kalandjaiként a Selyemhernyó, majd 2015-ben a Gonosz pálya követte. Időközben az is kiderült, hogy Rowling/Galbraith tízrészesre tervezi a detektívregény-sorozatot, ám annak sajnos még a negyedik kötetével is adós, amelynek a megjelenését eredetileg tavalyra ígérte. Szerencsére a BBC nem várt tovább, és 2017-re elkészült a Kakukkszó és a Selyemhernyó, 2018-ra pedig a Gonosz pálya tévés adaptációjával.

Forrás: Home Box Office / Cinemax

 

A Galbraith-regények sorozattá átdolgozása nemcsak azért volt jó ötlet, mert az eredeti könyvek egyszerűen letehetetlenek voltak, hanem azért is, mert az író – tűpontos leírásaival, akciódús eseményeivel és a bizarrul látványos gyilkosságokkal – nagyon filmszerűen, tényleg filmre kívánkozóan írta meg a történeteket. Nem mondhatjuk, hogy a Cormoran Strike-krimik nem jól ismert klisékre épülnek, de Rowling akkora tehetséggel pakolt össze valami újat, izgalmasat és egyedit a minden bűnügyiregény-rajongó számára jól ismert panelekből, hogy abból valóban összeállt egy saját életet érdemlő világ – ahogy az annak idején a Potter-könyvekben is történt.

A BBC ebből született tévészériája – amelynek munkálataiban forgatókönyvíróként maga a szerző is részt vett – az Átmeneti üresedés minisorozat-verziójával szemben (amiből olyan fordulatok maradtak ki, hogy teljesen elvesztette eredeti mélységét) csaknem tökéletes adaptáció. A tévés keresztségben a C.B. Strike nevet kapott műnek nagyon jó a ritmusa, kifejezetten pörög, ugyanakkor részletes, alapos, azaz nem hagy ki a regényekből fontos, csakis nélkülözhető dolgokat.

Forrás: Home Box Office / Cinemax

 

Az alkotók a szerializálást is nagyon jól megoldották, hiszen a Cormoran Strike-történetekben a gyilkosságok megoldása mellett a főhősök magánélete is bonyolódik (Robin és főnöke – a lány vőlegényének határozott nemtetszése dacára – egyre közelebb kerülnek egymáshoz). Minderre pedig a tévés verzióban is ugyanakkora hangsúly esik, mint a nyomozásokra, így a C.B. Strike amellett, hogy klasszikus nyomozós sorozat, egy mélyebb szappanopera erényeivel is dicsekedhet.

De amitől még ennél is jobban működik az egész, az a nagyon jól eltalált szereplőválasztás és színészi játék. Habár a Strike-nak választott Tom Burke-nek első blikkre túl szépfiús a külseje a darabosnak és tagbaszakadtnak megírt karakterhez képest, az első perctől kezdve hozza a figurát. Elég megszólalnia, sőt még azt sem kell: amilyen arcot vág, ahogy biggyeszti a száját, az hajszálra olyan, ahogyan Cormoran Strike-ot elképzeltük – egy XXI. századi Sam Spade vagy Philip Marlowe, aki kőkemény és lovagias egyszerre, és ugyan mogorva és nyers, de minderre megvan az alapos oka.

Forrás: Home Box Office / Cinemax

 

Burke Strike-jához hasonlóan Holliday Grainger (Borgiák, Kuzinom, Rachel) Robinja is tökéletes: ugyanolyan vörösesszőke a haja, ahogy azt olvasás közben az olvasó a lelki szemei előtt látta, és ugyanolyan alapos és laza egyszerre, ahogy a regényekben – azaz tökéletes, mégis szerethető. Nem utolsósorban pedig Grainger nagyon jó színésznő: ritkán látni ilyen finom rezdüléseket sorozatban – és ez természetesen Tom Burke-re is ugyanúgy vonatkozik. Így értelemszerűen kettejük összjátékát is hatalmas élvezet figyelni – az alkotók ráadásul jellemzően olyan szinten egymáshoz választották őket, hogy a 183 centiméter magas Burke igazából más mellett nem tűnne olyan langalétának, ahogy azt a regény alapján várnánk, de Grainger 155 centijéhez pont ideális.

A C.B. Strike-nak pedig a rendkívül magas szinten megvalósított adaptációtól függetlenül is vannak egyértelmű érdemei: habár a központi figurában abszolút kódolva van, a regényből hiányzott az a noirhangulat, amit a sorozat megpróbál megvalósítani (a könyv hétköznapibb, realistább volt). A hangulatos főcím, a fényhiányos belső felvételek és a sztori fordulatai miatt a széria egy darabig valóban működik is neonoirként, de a későbbiekben sajnos kissé sterillé válik az atmoszférája.

Forrás: Home Box Office / Cinemax

 

Szintén nagy erénye a sorozatnak, hogy – az irodalmi alapanyag és a tévés forma ellenére – nagyon sokat bíz a vizualitásra. Az alkotók egész élethelyzeteket, múltbeli történéseket mesélnek el csupán a képek erejében bízva (lásd Robin eljegyzési gyűrűjét, amit a lány olyan kedvtelve nézeget, hogy biztosak lehetünk benne, egészen frissen történt a lánykérés, vagy a Strike múltját ismertető, egymásra vágott címoldalakat). Az a megoldás pedig már-már a zseniálisat közelíti, amikor azt ábrázolják, ahogy a Kakukkszó végén a nyomozó fejében összeáll a kép, és az események „újrapörgetésével” rájön, ki követte el a gyilkosságot.

Az eddig megjelent három Cormoran-regényt a BBC összesen hét, egy-egy órás epizódban dolgozta fel – és ebből adódik a mű egyetlen nagyobb hibája. Miközben ugyanis a topmodell öngyilkosságnak álcázott meggyilkolásáról szóló Kakukkszó három részt kapott, addig az eltűnt, majd bestiálisan kibelezve előkerült író esetét, illetve az egy fiatal lány feldarabolása után zajló nyomozást bemutató Selyemhernyót és Gonosz pályát csak két-két részben láthatjuk megelevenedni. És a két utóbbi történet sajnos – nyilvánvaló okokból – egy hajszállal kevésbé kidolgozottabb az elsőhöz képest. Az alkotók bátran bevállalhatták volna a három epizódot mindhárom sztori esetében, hiszen Robin és Strike kalandjait bármeddig elnéznénk.


Kiknek ajánljuk? A C.B. Strike-ot kötelező megnézni minden krimirajongónak. Sőt: a sorozat még úgy is élvezetes, ha tudjuk, ki a gyilkos, így azok is bátran tehetnek vele egy próbát, akik már olvasták Rowling Cormoran-történeteit.

Ítélet: 8/10

Június 1-től a C.B. Strike mind a hét epizódja elérhető az HBO GO-n, június 2-tól pedig a Cinemax is vetíti a szériát.