A kék vér vírus – A nagy francia vuduforradalom története

A Netflix új sorozata különös magyarázatot ad a Nagy Forradalom kirobbanására: különös kórban szenvedő aljas arisztokraták rémtettei kényszerítették a népet a felkelésre, de az első évadnál még nem szabadul el a pokol.

Elgondolkodtál már azon, kedves olvasó, miért nevezik az arisztokratákat kékvérűeknek? Vagy azon, miért pont úgy tervezték meg a guillotine-t, hogy az ember fejét vágja le? Egy, a címével már meglehetősen szpojlerező francia sorozat választ ígér ezen kérdésekre, de ígér mást is: a nagy francia forradalom kitörésének színes, izgalmas és vértől fröcsögő újragondolását, ami nem rossz alapgondolat.

A történelem újraírása fiktív filmes eszközökkel mostanában divatos lett: ilyen a brit Büszkeség és balítélet meg a zombik (2016) és a Netflix koreai sorozata, A királyság titkai, és a szintén a Netflixnek készült A kék vér vírusa is ezt hozza, és akárcsak a koreaiak, a franciák is horrorral dúsítják a történelmi eseményeket. Egy nagy megyében járunk, ahol egy szegény lány szétmarcangolt holtteste borzolja a kedélyeket az amúgy is forrongó vidéken. A hatóságok elfognak egy titokzatos fekete férfit (Doudou Masta), és őt vádolják a gyilkossággal és kannibalizmussal, de a város fiatal orvosa, Joseph Guillotin (Amir El Kacem) hamar rájön, hogy más lehet a tettes. Ahogy rájövünk mi is, hogy a környék urai, de Montargis grófék állnak az események mögött, aki amúgy is többféleképpen zsigerelik ki a szegényeket. Csakhogy nem minden arisztokrata gonosz: a csinos Elise (Marilou Aussilloux) szimpatizál a néppel, már csak azért is, mert volt kedvese, Albert Guillotin (Lionel Erdogan), az orvos bátyja az ő titkos szeretője volt – amíg apja, a gróf ki nem végeztette.

Csakhogy Albert visszatér, egész konkrétan Amerikából, a gyarmatokról, átvitt értelemben pedig a holtak közül, és csatlakozik a la resistance-hoz, avagy a nemesek ellen küzdő Testvériséghez. És Albert jó szövetséges, mert nem lehet megölni, csakhogy ugyanez derül ki a főurak vezetőjéről is, akinek ráadásul csillapíthatatlan az étvágya, és mindig új áldozatra vadászik. Elkerülhetetlen az összecsapás, amiből sokáig a kékvérűek kerülnek ki győztesen, a háttérben pedig egy furcsa kór és egy különös, szintén Amerikából, azon belül és New Orleansból érkezett maszkos figura áll, és mint tudjuk, ez a hely a vudu hazája. És ez egy nagyon jól kitalált sztori, ami sokban egy régi klasszikusra, a szintén „újragondolt” Farkasok szövetségére (2001) hajaz – a gond inkább a kivitelezéssel van. A sorozat készítői ugyanis nem találtak megfelelően izgalmas és érdekes karaktereket a történethez, ami így nem tud megelevenedni. A két Guillotin testvér még elmegy, ha nem is átütőek, a szép Elise grófnőnek is lehet szurkolni, de mind az ellenállók, mind a nemesek egyfajta karikatúrák egy olyan sorozatban, aminek különben semmi humora nincsen.

A Farkasok szövetsége elfajzott nemesei félelmetes vadállatok voltak – ezek itt piperkőc pojácák, nevetségesek, de nem viccesek, semmi ijesztő nincs bennük, és ha nem hiszed el, hogy tényleg veszélyesek, akkor az egésznek nincs is igazi tétje. És egy olyan kalandsorozat, aminek nincs igazi tétje, nem lehet különösebben izgalmas, hiába igyekszik mindenáron újragondoltan trendi lenni – ugyanebbe a hibába esett a Guy Ritchie rendezte Arthur király - A kard legendája (2017) és a legutolsó Robin Hood (2018) is. Ez nagy vonalakban igaz a most kijött első évadra, de túlzás lenne azt állítani, hogy nincs fantázia a különben tényleg látványos szériában, ne lennének annak jó mozzanatai vagy jó karakterei is. Utóbbiak közé tartozik a grófék fél kezét veszítő fogdmegje (Dimitri Storoge), akiről nyilván sokat fogunk még hallani, hiszen az évad azzal végződik, hogy kimászik a sírból, amelybe élve akarták eltemetni, miközben a tömeg elindul Párizs felé.  

És egy kis érdekesség a végére: a jó doktor, Joseph Guillotin valóban az a létező történelmi alak, akinek a nyaktilót köszönheti az emberiség, csakhogy nem ő találta fel a szerkezetet, csupán javasolta a nemzetgyűlésnek a használatát, mint demokratikus eszközt – a lefejezés privilégiuma ugyanis addig csak a nemeseknek járt, a közemberek sokkal csúnyább módszerek jutottak. És az sem igaz, hogy ironikus fordulatként ő lett a guillotin első áldozata: az emberségéről ismert jó doktor öregen, párnák között halt meg. Ami akkoriban keveseknek adatott meg.

Értékelés: 6/10