Ki ne emlékezne Etusra, Csűrös Karola halhatatlan karakterére, a látszólag jóságos és kedves, valójában azonban gunyoros és okoskodó Tyúkanyóra, aki ha adott is az egyik kezével, a másikkal mindig elvett.

Minden szelet finom sütemény mellé volt egy-két keresetlen szava: hol a beszélgetőpartnere súlyán, hol az öltözékén köszörülte a nyelvét, és mindig volt valami pikírt megjegyzése mások szavaival vagy viselkedésével kapcsolatban.

Emellett állandóan befurakodott a lánya, Szikszay Júlia magánszférájába, és folyton kéretlen életvezetési tanácsokkal traktálta a vejét, Mágenheim Ádámot (akit egyébként a saját fiaként nevelt fel, miután az '56-os forradalomban meghaltak az igazi szülei – lásd alább). És miközben a gazdagréti lakótelepen minden család egy 50 négyzetméteres panelban nyomorgott, azon keseregve, hogy nem marad pénze a következő fizetésig, addig Etus kifejezetten nagy lábon élt. Tágas budai villában lakott, ahol sosem szakadt meg a munkában, a héba-hóba eladott kerámiáiból mégis tudott 1990-ben egy hirtelen ötlettől vezérelve Trabantot venni Mágenheiméknek!

A Kádár-korszak alkonyán a többi Szomszédok-szereplőhöz képest kimondottan jól élő, művelt, magát valamiféle felsőbbrendű kasztba soroló  Etusról évek óta kering rajongói körökben egy vad konteó: vagy pártvonalon volt jól beágyazva, vagy korábban besúgó volt!

A meredek feltételezést természetesen gondosan összegyűjtött adatokkal és adásrészletekkel is alá lehet támasztani. Sokan például azért gondolják úgy, hogy Etus keramikusként jó kapcsolatokat ápolt a rendszerváltás előtti kommunsita elittel, mert Rákosi Mátyás feleségéről, a jakut származású Feodora Fjodorovna Kornyilováról köztudott, hogy szintén keramikus volt... Az az elmélet, miszerint Etus Rákosi belső köréhez tartozott volna, eléggé ingatag lábakon áll, lévén Kornyilova asszony 1952-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán, az '56-os forradalom után pedig követte férjét a Szovjetunióba, és végig vele is maradt az „önkéntes száműzetés éveiben” – így nemigen találkozhatott a fiatal Etussal.

A legárulkodóbb jel arra, hogy Etust és a néhai férjét, az '56-ban elhunyt Szikszayt beszervezte az állambiztonság valamikor az '50-es években, a vissza-visszatérő mese egy bizonyos londoni utazásról.

Ez a teleregény 1989. október 19-én adásba kerülő 65. fejezetében hangzott el először, amikor Julcsinak lehetősége lenne az olaszországi Velencébe utaznia pár napra, de az álomút nagyon drága, és nem könnyű rá előteremtenie a pénzt egy túlhajszolt mentőorvos–kozmetikus-házaspárnak (akik az akkori viszonyok között egyébként jó keresetűnek számítottak!). Természetesen a jó Tyúkanyó most is segít, sőt, egy túlélőcsomagot is összeállít a kis Csibének ragtapasszal, tűvel, cérnával, kisollóval.

Julcsi ekkor fel is hánytorgatja Etusnak, hogy korábban sosem beszélt neki a külföldi útjairól. Ekkor hangzik el az a bizonyos mese a gyanús londoni kirándulásról:

„Nem utaztam sokat. De az utazás mindig szép és izgalmas. A legszebb az volt, amikor a Szikszayval Londonban voltunk. Fiatalok voltunk és szegények. Egész nap sétáltunk a városban. Annyi pénzünk volt csak, hogy narancsot és sült krumplit ettünk. Mászkáltunk a városban, vándoroltunk a múzeumokban, néztük a világot. Majd' leszakadt a lábunk.”

No de mikor volt Etus fiatal? Ezt könnyű kinyomozni: a teleregény első számú író-rendezője, Horváth Ádám (aki amúgy Csűrös Karola férje volt) előszeretettel dátumozta az egyes szereplők születését ugyanarra a napra, amikor az adott karaktert alakító színész született. Így volt ez Tyúkanyó esetében is: ő is 1936. november 6-án született, pont akkor, amikor Csűrös Karola – így a 60. születésnapját az 1996. november 7-én adásba kerülő 249. fejezetben meg is ünnepelhette a család.

Ugorjunk előre az időben 1956-ra! Az októberben kitört forradalom idején a fenti logika mentén Etus 19 éves (helyesebben: pár nap híján 20). Azt többször is elmesélte, hogyan halt meg a néhai Szikszay Budapest ostroma idején – egyebek között kitért rá az 1997. október 23-án adásba került 274. részben, a fejezetvégi, kamerába mondott szentenciák alatt is, amikor Julcsinak és az aktuális lovagjának, a Tenya által megformált Delfinnek idézte fel a szomorú eseményeket:

'56 novemberében meghalt majdnem az egész család, ott az Üllői úton, ahol rájuk dőlt a ház. Ha nem sétáltunk volna el kenyérért a szüleiddel, mi is ottmaradtunk volna.

Szikszay tehát meghalt az '56-os forradalom alatt, Mágenheim doktornak és Mágenheimné Julikának viszont ekkor már 2 év körüli, totyogós kisgyerekeknek kellett lenniük, hiszen el lehetett velük gyalog menni kenyérért. Szikszay tehát akkor jöhetett össze Etussal, amikor „a mufurc Tyúkanyó” még csak egy 17 éves „fiatal pipi” volt – de annyira dúlt köztük a szerelem, hogy 9 hónapra rá gyermekáldás lett a vége, Etus pedig úgy döntött, megtartja babát, így 1954-ben megszületett Juli, Tyúkanyó pedig 18 évesen leányanya lett...

Szikszay és Etus viszont szinte biztos, hogy nem Julival együtt jártak kint Londonban, mivel akkor arról bizonyára szó esett volna a teleregény más fejezeteiben is (ha más nem, valami gúnyos megjegyzés formájában, miszerint Juli annyira szórja a nehezen megkeresett pénzt, hogy nem telik nekik külföldi családi nyaralásra, lám, Angliában is csak akkor járt, amikor még az anyja hasában volt).

Így valószínűleg a fiatal pár 1953-ban, a Rákosi-diktatúra legkeményebb éveinek kellős közepén utazott ki Londonba múzeumozni és az idehaza hiánycikknek számító narancsot majszolni. Ilyesmire akkoriban csak a kiváltságos keveseknek volt módja, és a nyugati útlevélért cserébe egészen bizonyosan jelentenük kellett a kinti magyar emigrációról a magyar állambiztonságnak!

Talán az idegen nyelveket jól beszélő Szikszay épp '53 nyarán végzett osztályelsőként a belügyminisztérium egyéves képzést adó Dzerzsinszkij Tisztképző Főiskoláján, így a „jutalma” egy nagy-britanniai út volt, ahová az ifjú menyasszonyát is elvihette, persze csak ha részletes jelentést írnak mindketten az ottani emigráns magyar értelmiség köreiről, valamint feltűnésmentesen követnek egy-két célszemélyt... Máris érthető, hogy miért nem volt Etuséknak elkölteni való valutája Londonban, és miért azzal telt a nyaralás, hogy „mászkáltunk a városban, vándoroltunk a múzeumokban, néztük a világot”!

A besúgós konteót erősíti az is, hogy miért maradt otthon a tetterős, fiatal Szikszay az '56-os forradalom idején? Miért szegény Etusnak és a gyerekeknek kellett kenyérért elmennie? Csak nem azért, mert Szikszay félt a felkelőktől? Lehet, hogy Szikszay elvtárs ekkorra már igen magasan járt a ranglétrán, és már az államvédelem szigorúan titkos tisztje volt századosi vagy őrnagyi rendfokozattal, és inkább otthon (már ha nem egy BM-lakásban...) bujkált, nehogy a tömeg meglincselje őt is az utcán, mint a többi leleplezett ÁVÓ-st?

Esetleg szigorúan titkos iratokat rejtegetett az íróasztalfiókban, amiket az élete árán is meg kellett védenie, és nem kerülhettek illetéktelen kezekbe? Ha valóban így volt, akkor a sors különös fintora, hogy az Üllői úti gangos bérház pont egy szovjet tank lövedékétől omlott össze...

Ha tehát Etus maga nem is jelentett senkiről, egy államvédelmis tiszt özvegyeként 1956 után is járhattak neki olyan kiváltságok, mint a budai villa vagy a mesés összegű özvegyi nyugdíj, ami akkora  fix havi apanázs, hogy teljesen mindegy, hány kerámiát ad el, tuti nem fog éhen halni.

De nem ez az egyetlen olyan eset, amikor Etus közvetlen környezetéből valakiről „kiderült a pártállami múltja”. Egy másik népszerű Szomszédok-konteó szerint Virág doktor nem más, mint a Tanú Virág elvtársának a fia, hiszen ha az 1950-ben játszódó kultfilmben Virág György egy géppisztollyal befőttekre lövöldöző, 25 éves ÁVÓ-s katona volt, akkor 1987-re, 62 éves korára simán lehetett belőle zsémbes fül-orr-gégész (az efféle kacskaringós karrierutak egyáltalán nem voltak ritkák a szocializmusban: lásd Komlós Jánost, aki az ÁVH kihallgatótisztjéből lett a Mikroszkóp Színpad igazgatója).

Az évszázad konteója: Virág doktor Virág elvtárs fia?

Kézdy György A tanúban és a Szomszédokban is szerepelt, mindkettőben Virág-családtagként. Véletlen? Aligha!

Tovább