A Van Helsing egy nagyon szórakoztató kudarc

A Van Helsing számítógépes trükkjei annyira rosszak, hogy azt tanítani kellene, pedig nem akárhonnan szerezték őket, de Hugh Jackman vámpírvadász kalandfilmje így is bűnös élvezet.

A Universal Stúdió már jóval a Tom Cruise–féle A múmia (2017) kudarca előtt megpróbálkozott egy saját "szörnyverzum" kifejlesztésével, ahol egymásnak eresztheti a jól ismert filmes/irodalmi szörnyeket, amelyek filmes jogait maga a stúdió birtokolja, mint Dr. Jekyll és Mr. Hyde, Dracula, Frankenstein vagy a Farkasember. A kísérlet már akkor is kudarcot vallott, az első rész, a Van Helsing (2004) nem hozott annyi pénzt a moziban, hogy megérje folytatásokat készíteni – ironikus módon aztán a DVD eladásokból minden visszajött, és még több is -, de maga a film megmaradt nekünk egy furcsa, de élvezetes mementóként a profi CGI előtti időkből egy túlzsúfolt, túltolt kosztümös véres mesefilm teli horror és fantasy elemekkel.

Van Helsing (Hugh Jackman) ádáz elszántsággal küzd a Gonosz és az általa létrehozott teremtmények ellen. A szörnyvadász a vatikáni székhelyű titkos szervezet szolgálatában áll. Miután kiűzte Mr. Hyde-ot Dr. Jekyllből, legújabb megbízatása a sötét legendák földjére, Erdélybe szólítja, hogy leszámoljon a sötétség urával, Drakula gróffal (Richard Roxburgh). Feladata égetően sürgős, mert a régi cigány nemesi család utolsó sarját, Anna Valerious hercegnőt (Kate Beckinsale)  kell segítenie, a küldetés kulcsfigurája pedig Frankenstein hét másik emberből összetákolt teremtménye, illetve egy farkasember. Ez utóbbi két lénnyel a vérszívó grófnak - aki mintha régóta ismerné hősünket, - komoly tervei vannak. A lány ősei fogadalmat tettek a gróf elpusztítására, és ha ő is odavész, mindannyian elkárhoznak. Anna és Van Helsing együtt száll harcba Drakula és menyasszonyai ellen.

Stephen Sommers a két Múmia-film utáni blockbusterében óriási lehetőség volt, hiszen a klasszikus rémek egymásra eresztése hálás téma, pláne ha egy tökös Van Helsing vadászik rájuk, akit ráadásul Hugh Jackman alakít, aki ugyebár ekkor már az X-Men - A kívülállók (2000) Loganje volt, iszonyú dühhel és adamantium karmokkal. Csakhogy a CGI végig olyan gyenge, olyan esetlen, hogy bazári majomkodás lett belőle. Ami azért bizarr – azon túl, hogy egy tapasztalt hollywoodi szaki ilyesmit ad ki a kezéből -, mert a film készítői pontosan azt az új szoftvert használták, ráadásul „külsősként” elsőként, amit külön A Gyűrűk ura trilógiához fejlesztettek ki. A sztori azonban még a maga logikátlanságaival is szórakoztató, Jackmant pedig a jóisten is hasonló kalandregényekre teremtette, vagyis, ha a Van Helsing a maga idejében megérdemelt bukás is volt, ma már jó kis bűnös élvezet. És íme, egy kis ízelítő a CGI szörnyűségből: