Felidézzük a legendás adást, melyben a „levélíró” „leghőbb” „vágya” az volt, hogy Schirilla Györgyöt gőzgombóccal etesse a jeges Dunában.
Bár a Monty Python Repülő Cirkusza csak a rendszerváltás után debütált a Magyar Televízióban, Dévényi Tibor már a 80-as években nagy műgonddal készítette elő a nézők pszichéjét a minden addigi szabályt felrúgó abszurd humor befogadására. Csakhogy Tibi bácsi túllőtt a célon: a Három kívánság fedőnéven futó előzménysorozat még azok mentális védőhálóját is átszakította, akiknek később pl. a különösen kíméletlen Macskaösszezavaró Kft. c. jelenet meg sem kottyant. A legszemléletesebb példa erre egy 1986-os adás, melyben a stáb egyértelműen bebizonyította: a nyugati LSD-folyam lazán képes átszivárogni a vasfüggöny résein.
Nyílt titok, hogy a Három kívánság szerkesztői olykor meglehetősen nagyvonalúan kezelték a levélírók kívánságait.
„Focizni akarsz Dieter Bohlennel? Már intézzük is a cicajelmezes zsákbanfutást a Manhattan együttessel. Ne rinyálj, benne leszel a tévében!”
Élünk a gyanúperrel, hogy az efféle szerkesztői-művészi szabadság eredményezte a szóban forgó a műsorszámot is: az aktuális áldozat arra predesztináltatott az idiotizmus kék madara által, hogy egy csónakból, gőzgombóccal etesse a jeges Dunában úszó maratonistát, Schirilla Györgyöt.
Egy valamit máris beláthatunk: egy 10 év fiúcska akkor se kérne ilyesmit önszántából, ha testvérszülők gyermekeként látta volna meg a napvilágot egy szivárgó atomreaktor közelében. A dolog pedig még gyanúsabbá válik, amikor a bejátszásban felbukkan egy másik halmozottan szerencsés gyermek is, akit csak Eszkimóka fedőnéven emlegetnek. Rövidesen óhatatlanul kibújik a szög a zsákból: egy dadaista Mirelit-reklámmal van dolgunk, egy nagylelkű szülő pedig hozzájárult, hogy gyermekéből élő Skála Kópét csináljanak a szent cél érdekében.
No, de még mielőtt előreszaladnánk, tegyünk egy gasztronómiai kitérőt, és rántsuk le a leplet a százezreket foglalkoztató misztériumról:
mégis mi a pék pikkelyes hímtagja az a gőzgombóc?
A fényévekkel megnyerőbb hangzású Dampfnudel egy szilvásgombóchoz hasonló desszert, amit mákkal és vaníliaszósszal szervíroznak, nevét onnan kapta, hogy főzés helyett gőzöléses eljárással készül. De nyilvánvaló, hogy az eredeti recept bakfitty ahhoz az ízkavalkádhoz képest, amit 80-as évekbeli mirelitverzió vonultatott fel. A Nemzet Rozmárjának pedig már csak azért is ideális tápláléknak minősült, mert vegetáriánus táplálkozást folytatott.
Tibi bácsi – mint a téboly csodatevő aranyhala – a lehető legtermészetesebb módon vezényli le az embert próbáló műsorszámot, miközben Schirilla a humor eszközével próbálja oldani a magas debilfaktor okozta feszültséget. A produkciónak természetesen a magyar munkásosztály is csodájára jár, hasonlóan önfeledt tömeget legközelebb Kim Ir Szen gyászmenetén kaptak lencsevégre Phenjan főterén. Majd 2.30-nál libben a fecske a főhős jóvoltából, és már tempózik is a Duna közepére. A Mirelit-reklám autentikus jellegét némileg lerontja,
hogy a levélíró, Balázs főtt állapotában szervírozza a gőzgombócot, és nem hibernáltan serceg a sportoló fogai között.
Schirilla ennek dacára önfeledten, de legfőképpen gusztusosan majszolja el a jeges vízben - ügyelve rá, hogy a halállományt se fenyegesse az éhhalál. Az ízvilágot méltató kijelentését azonban legjobb esetben is fenntartásokkal kezeljük. Akárcsak azt a határozott „igent”, melyet a kiskorú alany vág rá Tibi bácsi kérdésére, miszerint örült-e, hogy teljesült a kívánsága.
