Az enyhe idiotizmus nem akadály

Egy vígjátéknak rendszerint jól áll a megfelelő mértékben adagolt hülyeség, és a hétvégi ajánlatunkban pont olyna komédiákat ajánlunk, amikben egy kicsit túlteng az idiotizmus, de nem árt nekik.

Péntek: A szerencse háza (2017)

Egy jó szülő mindent bevállal. Amikor apu és anyu (Will Ferrell és Amy Poehler) rájön, hogy a seggfej polgármesternek köszönhetően elúszott a a lányuk egyetemi képzésére félretett pénz, megesküsznek, hogy juszt is taníttatni fogják a gyereküket. Szerencsére, van egy játékmániás haverjuk. Tőle származik a zseniális ötlet: Zugkaszinó! Békés, kertvárosi házuk pincéjét átalakítják, és illegális játékbarlangot kezdenek üzemeltetni benne. A tétek gyorsan emelkednek, a pénz ömleni kezd, de azért az is hamar kiderül, hogy a törvényen kívüli életnek is vannak hátulütői. Esetleg halálosak is. És az amúgy is lökött karakterekre specializálódott Ferrell és Poehler páros tényleg hajlandó teljesen megőrülni a szerep kedvéért, és kisvárosi szülőkből vérszomjas helyi „keresztszülők” lesznek, már amennyire ők vérszomjasak tudnak lenni.

Szombat: Rocksuli (2003)

Ha van ízig-vérig Jack Black film, az mindenképpen a Rocksuli, ahol Black minden pozitív – és pár negatív – tulajdonsága felvonul. Ő Dewey Finn, aki azt hiszi, hogy egy igazi rockisten és a seggéből süt a Nap. Idegesítő figura, akit hamarosan ki is tesz a saját bandája a csapatból, és több havi lakbérrel lóg, ezért kénytelen egy helyettesítő zenetanári állást. Bár legszívesebben ő maga lógna el minden órát, hamarosan rájön, hogy átadhadja zeneszeretetét a korrekt hangszeres tudással már rendelkező, de a könnyűzenei műveltség terén komoly hiányosságokkal rendelkező diákoknak, akiket be is nevez egy Bandák csatája – vagy valami hasonló – nevű zenei tehetségkutatóra. És Black soha nem volt ilyen j  - és soha nem is lesz az!

Vasárnap: A cél szerelmesíti az eszközt... (2008)

Dorian lázadó tinédzser. Gazdag szülei belefáradtak, hogy óvadék ellenében állandóan kihúzzák a bajból, így nyárra a bácsikájához küldik. Dorian állást kap a helyi víziparkban, ahol összebarátkozik a nála idősebb Grace-szel. Jobban nem is különbözhetnének egymástól, hiszen Grace kitűnő tanuló, ám az elmúlt években nagyrészt a kistestvérére vigyázott. Grace anyja, Rhonda mártírnak érzi magát, amiért a férje öngyilkossága után megpróbálta összetartani a családot, ám adósságokba veri magát, ami a lánya továbbtanulását veszélyezteti. Grace-nek 12 hét alatt 12 ezer dollárt kell összegyűjtenie, hogy a továbbtanulását fedezze. A fiatalon elhunyt, hatalmas tehetség Anton Yelchin filmje sok szempontból hasonlít a nagy Johnny Depp klasszikus Gilbert Grape-re a kisvárosi és családi mizériát itt sokkal inkább női szemszögből látjuk, hála a Grace-t játszó Eva Amurrinak – akinek filmbeli anyját valódi anyja, Susan Sarandon játssza.