Matt Damonban az a legjobb, hogy egy tök átlagos pasas, aki történetesen fantasztikus színész, így bármilyen szerep ráaggatható. Még egy egészen aprócska és nagyon kemény is.
Good Will Hunting (1997)
Íme, a film, amiért Matt Damon és a legjobb haverja., Ben Affleck Oscar-díjat kaptak. No nem színészként, hanem forgatókönyvíróért, ugyanis ők hozták össze Gus Van Sant filmjének történetét a zseniális prolisrácnak, akinek ki kell szakadnia környezetéből, hogy beváltsa a mások által hozzá fűzött ígéreteket. Amit elsősorban Robin Williams segít megtenni, mert ez az ő nagy kettősük, még akkor is, ha Williams itt a Holt költők társasága szikárabb, szakállas verzióját adja elő – ami pont azért jó, mert nincsenek benne nagy túlzások. Mi pedig újra tanakodhatunk azon, hogy ez a valóban felemelő és valóban valószínűtlen példamese a csiszolatlan gyémántról valóban megért-e annak idején egy aranyszobrot vagy sem, és újra megnézhetjük a tejfeles képű Damon-Affleck párost.
Elysium - Zárt világ (2013)
Ilyen lenne a dél-afrikai Apartheid, ha a jövőben játszódna, és ez nem vicc, amiről a szintén dél-afrikai Neill Blomkamp sokat tudna beszélni. A rendező zseniális bemutatkozófilmje, a District 9 után kapott lehetőséget egy nagyszabású sci-fihez, amihez megkapta Matt Damont is pluszként, aki egy jobbjövőt akar. 2154-re ugyanis az emberiség két részre szakadt, gazdagokra és szegényekre. Az előbbiek a hatalmas mesterséges hold, az Elysium rendezett és biztonságos világában élnek, míg az utóbbiak a lepusztult és túlzsúfolt Földön. A kiváltságosok gondosan védik előjogaikat a lentiektől, az illegális bevándorlók ellen törvényt és fegyvert is bevetnek. Hősünknek az élete múlik azon, hogy a lehető leggyorsabban feljusson a vágyott világba, megszerezze azt, amire szüksége van, és nála is van valami, ami miatt vadásznak rá – és szerencsére társai kicsit felturbózzák pár pótalkatrésszel, hogy több esélye legyen.
Mentőexpedíció (2015)
És itt a bizonyíték, hogy Matt Damon szereti a sci-fiket, mert Ridley Scott filmjében űrhajóst játszik, akit a társai ottfelejtenek a Marson. Egy szörnyű vihar elől menekülnek ugyanis, a hátrahagyott asztronauta azonban szerencsére egyben mérnök-botanikus is, és mindent elkövet a túlélése érdekében. Gépeket szerkeszt, élelmiszert termel, vizet gyárt, és amikor a Földi irányítók felfedezik, hogy él, felkészül a mentőexpedíció fogadására. Ám az expedíció négy év múlva érkezik, méghozzá az ellenséges bolygó egy egészen másik pontjára. Neki 3200 kilométert kell utazni, hogy fogadhassa őket: egyedül, megfelelő felszerelés nélkül, végtelen magányban. És Damon csodálatosan adja elő ezt az egyszemélyes showt, sugárzik belőle az optimizmus, a profizmus, a humor és persze a kétségbeesés is – mégiscsak otthagyták a Marson!
Kicsinyítés (2017)
Hogy mi a megoldás a túlnépesedésre, a Föld erőforrásainak megfelelő hasznosítására, Hát az, ha a teljes populációt lekicsinyítjük, így mind elférünk majd és alig fogyasztunk valamit, a rendes pénzünk pedig egy vagyont ér az aprócska világban. Ezt gondolja a teljesen átlagos, jószívű Paul Safranek is, és a dolog tényleg működne, ha mindenki ugyanígy döntene – de nem, az emberek ennél sokkal önzőbbek is ostobábbak. Paul felesége például az utolsó pillanatban lép vissza, így barátunknak egyedül kell átlépnie a pici világba, és ott mindent újrakezdenie. Alexander Payne (Kerülőutak, Utódok) a helykeresés, az újrakezdés specialistája, ez az ő vesszőparipája, így abszolút hitelesen tudja ábrázolni ezt a teljesen bizarr állapotot és folyamatot, Damon pedig igazán remek átlagemberként a sok Jason Bourne és egyéb szerep után – talán örült is, hogy kicsit lazíthatott.
