Joel Schumacher háborús filmje nem magáról a vietnámi háborúról szól, hanem az éles bevetésre felkészülő katonákról, akikre a legnagyobb veszélyt nem az éles lőszer, hanem vérszomjas bajtársaik jelentik.
Az ír Colin Farrell 2000-ben valószínűleg a saját hazájában sem volt ismert, pár kisebb szerepet mondhatott magáénak néhány kevésbé ismert angol filmben, és a kisebb alatt tényleg kicsit értünk. Ki emlékszik például arra, hogy ott volt Tim Roth rendezésében, a rendkívül nyomasztó Hadszíntérben (1999)? Talán még ő sem, de a lényeg az, hogy valamilyen sugallatra hősünk elindult Amerikába, hogy sztár legyen, és az is lett. Ehhez csak egy jó nevű rendező kellett, jelen esetben Joel Schumacher és egy mára már nagyrészt elfelejtett háborús film, a Tigrisek földjén (2000).
Ami azért háborús film, mert a vietnami háború alatt játszódik, hősei pedig katonák, de háború nincs benne, csak készülnek rá – lőni viszont lőnek. 1971-ben járunk, és már nagyjából sejthető, hogy az Egyesült Államok soha az életben nem fogja megnyerni a vietnámi háborút, ami megosztja az egész országot. Az újoncok kiképzése azonban folyik tovább, és a frissen bevonult fiatalokat a louisianai Fort Polkban, egy mocsárvidéken, a hírhedt „Tigrisek földjén” készítik fel arra, ami a fronton vár rájuk. Ide érkezik Roland Bozz közlegény is (Colin Farrell), aki
kiváló katona lenne, ha bírná a hadsereg monoton fegyelmét
és sokszor értelmetlen szabályait. Bozz hamar barátokra tesz szert, miközben azon tipródik, hogy Mexikóba szökik, de egy ellenséget is szerez a pszichopata Wilson közlegény (Shea Whigham) személyében. Igaz, a szimulált bevetések és támadások során vaktöltényeket használnak, de ilyenkor mindig történhetnek balesetek, és ezzel Bozz is tisztában van.
Bár az elejétől a végéig tudjuk, hogy itt nem igazi háború folyik, Joel Schumachernek a történet végére mégis sikerül elérnie, hogy tapintható legyen a feszültség, és ropogjanak a fegyverek, ha nem is mindig éles lőszerrel. Ebben persze magának Colin Farrellnek is nagy szerepe van, mert
remekül élt a kínálkozó lehetőséggel,
és igazi főszereplővé vált, messze lejátszva a másik főszereplőt, a seregbeli barátját alakító Matthew Davist, akit aztán nem is láttunk többet fontosabb filmben. A minimális költségvetésből készült Tigrisek földjén annak idején jó kritikákat kapott, de olyan keveset reklámozták, és olyan kevés moziban vetítették, hogy nem nagyon került be a köztudatba, talán azért, mert nem volt elég véres, ami sok nézőnek unalmas lehetett – bár így is hozott profitot. Colin Farrell karrierjén viszont hatalmasat lendített a film, és innentől kezdve kapta a legjobb szerepajánlatait.
