A Barátok babával (2011) alapkoncepciója a következő: gyereket egy potenciálisan zűrös párkapcsolat nélkül is lehet csinálni és közösen nevelni, ha a két szülő kellőképpen érett érzelmileg. Ez persze csak egy elmélet!
Az ember életében egy bizonyos kor után eljön az a pont, hogy azt veszi észre, hogy egyre kevesebb barátja ér rá péntek este, mert becsajoztak vagy bepasiztak, majd gyereket is csináltak, és most már csak egymással akarnak foglalkozni, és alig lehet őket otthonról kirobbantani. Aztán nagy eséllyel az ember életében az a pont is eljön, hogy saját gyereke lesz, és már őt magát is nehéz lesz otthonról elcibálni, és valahogy könnyebben jön ki azokkal a haverjaival, akiknek szintén vannak gyerekei, optimális esetben hasonló korban. Ami még nem jelenti azt, hogy vége a bulinak – legalábbis ezt gondolják hőseink, Julie és Jason.
A Barátok babával (2011) nem árul zsákbamacskát, egy baráti társaságról szól, abban az életszakaszban, amikor szép sorjában jönnek a babák, és ezzel minden megváltozik – és vannak, akik kissé önző módon lemondanak erről a lehetőségről, és csak magukkal foglalkoznak. A társaság utolsó két szinglije: Julie (Jennifer Westfeldt) és Jason (Adam Scott) látják, milyen hatással vannak a gyerekek a barátaik kapcsolatára, és úgy gondolják, lehet ezt máshogy is csinálni. Elhatározzák, hogy gyereket közösen fognak csinálni és nevelni is, de járni nem fognak egymással járnak. Meg is születik kisfiuk, ők barátok maradnak, külön-külön sikerül mutatós új partnerre szert tenniük, a társaság többi tagja pedig csak tátott szájjal nézi, hogy ilyet is lehet! Aztán megjelennek az első repedések ezen a szép képen, és kiderül, hogy az ilyesmi mégsem mindenkinek való.
Nem túl bonyolult sztoriról van szó, arról, hogyan működik egy baráti társaság, ki kire számíthat, ha baj van, és még inkább arról, ki mire és kire vágyik. Ezt lehet érdekesen is elmondani, és lehet kevésbé érdekesen, de sok minden múlik azon, kikből áll ez a társaság, hiszen el kell hinnünk, hogy érdemes az ő csip-csup dolgaikat figyelemmel követnünk, önmagukban is szórakoztatóknak kell lenniük ezeknek az embereknek. És itt nagyon szórakoztató figurákról van szó, a cinikus párost alakító Jon Hamm és Kristen Wiig zseniális, a náluk sokkal kedvesebb Maya Rudolph és Chris O'Dowd nagyon szerethető, a férfi főszereplő Adam Scott (Városfejlesztési osztály, A lökött tesó, Lánybúcsú) pedig nagyon régi kedvencünk. Van benne valami fanyarság, amitől nem csak vicces, de icipicit keserű is, és ezzel sokkal inkább komolyan vehető, mintha csak simán jópofa lenne.
Egyedül a hősnőt játszó Jennifer Westfeldt lóg kicsit ki a képből, mert benne gyakorlatilag semmi vicces nincsen, és ez azért furcsa, mert ő egyben a film rendezője is. Nem is lehetett számára komoly sikerélmény a forgatás, mert azóta semmit sem rendezett, színésznőként sem nagyon tűnt fel sehol sem a neve.
