Dáridótól a Diridáréig – a mulatós műsorok „evolúciója”

A magyar társadalom megosztottsága már-már közhelyszámba megy. Igen, Lagzi Lajcsi 1997 szilveszterén óhatatlanul kettészakította a magyarságot: honfitársaink egy része a Dáridó című muzikális ópium fogyasztójává vált, míg mások zéró toleranciát követeltek a hasonló audiovizuális drogokkal szemben – leginkább alacsony színvonaluk okán.

Ám utóbbiak ekkor még nem sejtették, hogy Lajcsi miféle lavinát indított el, és hogy valójában halvány fogalmuk sincs a nívótlanság jelentéséről. Idézzünk fel néhány későbbi mulatós műsort, mely végleg meggyőzte erről a fanyalgókat!

Fásy Mulató

A Fásy Mulató Zeneexpressz című mai mutációja ma már leginkább csak azon konformistákat szórakoztatja, akik 1991 szilveszterén egy Torgyán-paródia hatására agyalapi mirigyeikbe nyelték félre az Éva-vermutot, majd kómába és időcsapdába kerültek. A szaktekintélyek azonban még emlékeznek rá,

hogy valaha ez a műsor volt a trashtévézés halálfejes zászlóshajója,

melynek fellépő művészei lyukat ütöttek szürkeállományunkba, és kíméletlenül kifosztották azt. A Fásy Mulató 2001-2002 körüli hőskoráról röviden:

  •  A műsor a Moulin Rouge-ból jelentkezett, és a legenda szerint az Operettszínházban Oszvald Marika az átszűrődő hangok hatására a zenekari árokba cigánykerekezett.
  • A műsor költségvetése a sztárgázsikkal és a lampionokkal együtt meghaladta az ezer forintot.
  • Fásy Ádám úgy konferálta be a fellépőket, mint egy hajdúnánási amatőr bokszgála indulóit.
  • A közönség a gladiátorjátékok alatt lelkesebben tapsolt volna a bengáli tigrisnek, mint nekik.
  • A művészeket az Alfa együttes kísérte, akik olykor Világslágerek apacs nyelven című válogatásukkal szórakoztatták az egybegyűlteket:

Házibuli Attilával

Vajon létezhet-e rangosabb elismerés a Budapest TV énekversenyének első helyezésénél? Még akkor sem, ha zsűri tagságát nagy valószínűséggel E.T., az Alien-sorozat xenomorfjai és egy süketnéma ewok maci alkotta. A rangos kitüntetést anno Tilinger Attilának is odaítélték, innen pedig már csak egy lépés választotta el, hogy útjára indítsa

a Fásy Mulató mutáns kisöccseként funkcionáló Házibuli Attilával c. műsort.

Az anno Haknibár címen futó show is hasonló koncepcióra épült, fontos különbség volt azonban, hogy utóbbiban már olyan előadóművészek is felléphettek, akiket anno csapóajtón át tessékeltek ki a Fásy Mulató válogatójáról. Illetve a közönség a produkciók aktív részesévé vált, az alábbiakban pl. a Budapest TV csattanós válaszát láthatjuk a Lovakat lelövik, ugye? című filmre:

Eszem-iszom, dínom-dánom

Az Eszem-iszom, dínom-dánom bizonyos szempontból mérföldkőnek tekinthető a mulatós műsorok történetében, ugyanis a szerves részévé vált a korábban méltatlanul mellőzött kistérségi atmoszféra. A műsor helyszíne általában valami hortobágyi halászcsárda volt, melyből forgatás előtt félórával még partvisnyéllel tuszkolhatták ki a szürkemarhákat.  A muskátlis kaspós-lopótökös dekor mellé tökéletesen autentikusnak bizonyult a két műsorvezető, Bunyós Pityu és Laci betyár, akinek élete egy soha véget nem érő farsangi bál volt. Betyár nem túl változatos ruhatárról tanúbizonyságot téve adásról adásra miskakancsónak öltözött, Bunyós azonban bátran lavírozott a legextrémebb divatirányzatok között, de leginkább egy fehérorosz chipendale fiú benyomását keltette. Kiváltképp, ha valami batikolt pólót húzott fel, mely az ősrobbanást ábrázolta egy cecelégy szemszögéből. A két dumafranci a művészek performansza között - amolyan szürreális intermezzo gyanánt - hasonló megjegyzésekkel szórakoztatta egymást:

"Látod, betyár, mióta kioperálták a Postás Józsi orrpolipját, újult erővel csapja a szelet a menyecskéknek!"

Diridáré Violettával

A Budapest TV-t sok mindennel lehetett vádolni, azzal azonban semmiképpen, hogy ne tekintette volna szívügyének az esélyegyenlőséget:

ha egy félvak, vesebeteg oposszum kilincselt volna saját műsorért a csatorna vezetőségénél, ő is szó nélkül megkapta volna.

És természetesen ugyanezen elv alapján „válogattak” a műsor fellépői között is. A Diridáré műsormenete nagyjából így zajlott: elsőként általában maga a műsorvezető öntött forró ólmot hallójáratainkba, majd Leslito a Bésame mucho című szerzeménnyel igyekezett porig rombolni Magyarország és Mexikó diplomáciai kapcsolatait. (Illetve azon reményünket, hogy egyszer a sombrero lesz az új micisapka.) Majd Sláger Jani következett egy világszámmal: belégzés közbeni jódlizás közepette hangolta el zongoramintás nyakkendőjét. Ezt követően K.O. Laci bizonyította be, hogy az Alzheimer-kórt ugyan gyógyítani nem lehet, de megzenésíteni nagyon is. És mintha ez önmagában nem lett volna elég, neje, Bea asszony bokszkesztyűben abszolvált táncbetéttel súlyosbította a produkciót. Violetta pedig mindeközben szakadatlanul vívta meg saját waterlooi csatáját a konferanszokkal és a playbackkel, miközben büszkén hivatkozott a több tízezres megtekintésekkel bíró nézettségi adatokra. (Mit sem törődve vele, hogy a műértők összeollózott válogatásvideóikat kivétel nélkül "comedy" kategóriában töltik fel.)