Nosztalgikus megemlékezés az HBO 1997-es fénykorából, amikor a Zenebirodalom visszavág és az Édeshármas volt a sláger, az éjjeli műsorsávban pedig naturalista ismeretterjesztő filmekbe is belefuthattunk.
1997. október 1-je a tévénézők számára történelmi dátum volt. Az HBO ugyanis végleg leszámolt a műsorszünet intézményével, ugyanakkor a kistelepülésekre is eljutott. És bár keringtek szóbeszédek arról, hogy a mozicsatorna rendelkezik ún. előfizetőkkel is, ismeretségi körünk jelentős része ezeket a tolkieni fantasy univerzumába sorolta. A sufnituning dekóderek ugyan kéz a kézben jártak a képernyőn zajló hangyaháborúval, a padlásantennákon és narrátoros VHS-eken edződött posztkádárista lakosságot ez aligha viselte meg. Az HBO házaló ügynökei vérfagyasztó válaszlépésként rendre elhintették, hogy a csatorna mérőeszközökkel felszerelt autókkal járőrözik, és azonnal lecsapnak a kullancsokra, a Medvedisznóember legendáját sokan már ekkoriban hitelesebbnek tartották. És hogy a blockbusterek áradata mellett mik a ’97-es HBO-hoz fűződő legszebb emlékeink? Íme:
Az unásig ismételt, ám szerethető(nek ható) B-filmek
A megszépítő messzeség elsősorban nem térben, hanem időben értendő fogalom, és nyakunkat tesszük rá, hogy a korabeli másodvonalas HBO-mozik esetében hatványozottan érvényesül. Ilyen volt pl. a magyar bravúrfordítás áldozatául esett A zenebirodalom visszavág, mely egy lemezboltban játszódott, és Anthony LaPaglia, valamint Liv Tyler mellett Renée Zellweger is feltűnt benne. Abban azonban holtbiztosak vagyunk, hogy a szóban forgó vígjáték sokkal inkább a betétdala miatt maradt meg az örökkévalóságnak. (Megkockáztatjuk, hogy Edwyn Collins azóta sem avanzsált sokslágeres előadóvá.)
Az Arc című mozi amolyan könnyfakasztó funkcióval bírt: főszereplője egy paranormális képességekkel bíró, hótiszta lelkű tinédzser volt, de pigmenthiányos bőre okán a környékbeli tahók folyamatosan zaklatták őt. Hogy Jeff Goldblum és Lance Henriksen milyen szereppel bírt a filmben, arról halvány fogalmunk sincs, lévén azóta sem futottunk bele egyetlen csatornán sem.
A Z-generáció körében vélhetőleg nullára tehető azok száma, akik a Halott pénzről egy gettó/gengszterfilmre asszociálnának. Az HBO-n azonban rendszeresen műsoron volt a ’95-ös mozi, melyben vietnami veteránok minden idők legnagyobb bankrablására készülnek, balszerencséjükre azonban a kísértetiesen hasonló tematikával bíró Szemtől szemben még ebben az évben learatja előlük a babért.
Legtöbbször azonban az Édeshármast néztük újra, mely kifejezetten humoros film benyomását keltette, és a korabeli romkomokkal szemben kifejezetten tabudöngetőnek hatott. A címben foglalt jeleneten kívül még élénkebben él emlékeinkben Stephen Baldwin spontán költészeti remekműve, miszerint „lementem a boltba tejér’, tejér’, nem volt más, csak kenyér, kenyér…”
Mennyi? 30!
A magyar lakosság Hofi Gézának köszönhetően már a 60-as években megismerkedett a stand-up comedyvel, ám jó három évtizedig fogalma sem volt a műfaj szakszerű elnevezéséről. A Mennyi! 30!-ban immár amatőr viccmesélők is lehetőséget kaptak a bemutatkozásra, bár a korabeli videók tanulsága szerint ezen performanszok többsége inkább volt illethető a „tragedy” címszóval. Az anyósos-koleszos-kocsmás klisésztorik adagolói mellett azonban akadtak üde színfoltok, pl. az abszurd humorban utazó Télapó Akciócsoport Vadon Jánossal, a fiatal(!) Bagi-Nacsa páros, vagy a kreativitása teljében lévő Fábry Sándor.
Naturalista ismeretterjesztő filmek szombat éjfél után
Korabeli feljegyzések arról tanúskodnak, hogy az HBO a késői 90-esekben műsorra tűzött klasszikus felnőttfilmeket is, egy életre elfeledtetve az Üdvözlet a bőrnadrágból és az Iskoláslányok jelentik sorozatok oroszlánfókaszerű idomait. A hieroglifák szerint ekkoriban debütált a Henry Shane magánélete, a Kiéhezve, avagy vámpírszex, vagy a Féktelen professzor és tanítványai is. Ez utóbbi főhőse (állítólag) egy középiskolai tanár volt, aki buszsofőr-frizurája és böllérszerű arcberendezése ellenére is kivételes sármmal bírt, és tömegesen korrepetálta biológiából osztálya női tanulóit. A film bírósági jelenetei egyesek szerint kivételesen feszültek és hitelesek voltak. Mindezt megerősítendő, próbáltuk szóra bírni az egykori filmesztétákat, ám nem akartak nyilatkozni, mondván – ki tudja, miért - teljes egészében sosem látták a szóban forgó művet. Egy rövid részlet azonban megmaradt az örökkévalóságnak:
