A kőszívű ember fiai nem csak Jókai Mór egyik legismertebb regénye, de a magyar filmgyártás egyik legnagyobb vállalkozása, amely az egész szabadságharc történetét bemutatja.
Ennél illőbb film aligha lehetne a nemzeti ünnepre, a nagy ívű családregény, amely az 1848-49-es szabadságharcot a nemes Baradlay család történetén keresztül mutatja be a kezdetektől a diadalokon át a bukásig és az azt követő megtorlásig. Jókai Mór 1869-ben megjelent, elsőként folytatásokban leközölt regénye megírásához felhasználta Horváth Mihály Magyarország függetlenségi harcának története (1865) című művének egyes részeit, korabeli lapok híreit és saját élményeit is. A legfontosabb szálat azonban barátja, Boczkó Dániel teljhatalmú kormánybiztos szolgáltatta, akiről Baradlay Ödönt mintázta – de persze ott van a nyalka Richárd és a jólelkű Jenő is.
Jókai regényének megfilmesített verziója, A kőszívű ember fiai Magyarországon 1965. április 1-jén került a mozikba, és érdekes módon felújított változatban 1976. április 1-jén újra bemutatták -, és ne feledjük, a 60-as évek a történelmi kalandfilmek nagy korszaka volt. Egész Európában sorra készültek a nagy költségvetésű, látványos, ezernyi statisztát mozgató produkciók, amelynek a szocialista blokkban a lengyelek voltak az igazi mesterei, de mi, magyarok sem maradtunk le sokkal. Idehaza Várkonyi Zoltán volt a műfaj koronázatlan királya, és még ebben az évtizedben készítette el az Egy magyar nábobot (1966), a Kárpáthy Zoltánt (1966), majd az Egri csillagokat (1968). Várkonyi tényleg mestere volt az ábrázolt történelmi korszak megjelenítésének, karakterei hatásos felépítésének, a látványos csatajeleneteknek és úgy általában mindennek, amit a zsáner megkövetelt.
A Baradlay család története pedig tényleg epikus, kezdve onnan, hogy a frissen megözvegyült matróna, Marie ellenszegül férje, a címbéli „kőszívű ember” végakaratának, és hazahívja fiait a külszolgálatból. Ödön követségi titkár az orosz cári udvarnál, Richárd huszárkapitány a bécsi testőrségnél, a legkisebb, Jenő pedig hivatalnok a császári udvarnál. Mind engednek a hívószónak, miközben kirobbannak a forradalmak, először Bécsben, majd Magyarországon is. Mivel kötelező olvasmányról van szó, felteszem, a legtöbb olvasó legalább nagy vonalakban emlékszik a történetre, amiben van huszárroham, lovaspárbaj, városostrom, kémkedés, árulás, szerelem, és végül hősies önfeláldozás olyasvalakitől, aki esetében senki sem számított ilyesmire.
A kőszívű ember fiai nem csak nagyszerű kalandfilm és egyfajta történelmi lecke, de a magyar filmgyártás egyik nagy mérföldköve is, amelyben olyan fantasztikus színészek szerepeltek, mint a három testvért játszó Bitskey Tibor, Mécs Károly és Tordy Géza, vagy Básti Lajos, Bessenyei Ferenc, Nagy Attila, Kálmán György és persze Páger Antal az önfeláldozó öreg huszár, Pál vitéz szerepében. És egy kis érdekesség a végére, az utószinkron készítésénél a farkasok vonyítását Alfonzó adta elő az oroszországi menekülés során.
