Ha csak egy nehézbúváros filmet nézel meg a héten, a Férfibecsület legyen az!

Az ekkor óriási sztárnak számító Cuba Gooding Jr.. az amerikai haditengerészet legendáját kelti életre, és lehet, hogy a nehézkes "szkafanderben" dolgozó nehézbúvárok munkája elsőre nem hangzik izgalmasnak - pedig nagyon is az.

Bár mára már szinte el is felejtettük, hogy kicsoda ő, a Jerry Maguire - A nagy hátraarc (1996) és a filmért kapott Oscar-díj okán évekig Cuba Gooding Jr. volt a fekete isten Hollywoodban, nagyobb sztár, mint Denzel Washington vagy Eddie Murphy. Nem csoda, hogy ennek fényében ő kapta meg Carl Brashear szerepét a Férfibecsületben (2000), és Brashear, ha a fél világ nem is hallott róla, nem volt akárki.

Már ahhoz is két és fél év és kismillió beadvány meg kérelem kellett, hogy Carl Brashear egyszerű fekete bőrű közmatrózként az 1940-es évek végén a haditengerészet hírhedt nehézbúvár kiképzőközpontjába, Bayonne-ba kerülhessen – ahol egy fekete legfeljebb takarító lehetett korábban. Kiképzőtisztje, Billy Sunday (Robert De Niro) az egyik legkeményebb oktatónak számít a tengerészetnél, ráadásul déli származása révén gyűlöli az afroamerikaiakat, akárcsak a bázison szinte mindenki más. A fekete búvár azonban a hihetetlen akaraterejével és ügyességével lassan kivívja az elismerését, pedig a nehézbúvárok életveszélyes munkája nem csak hihetetlen állóképességet, fizikai erőnlétet, de rendkívüli szaktudást is igényel. Ám Carl bevetés közben elveszíti az egyik lábát, és akarata ellenére mennie kell a tengerészettől, Sunday azonban kiáll mellette, amivel magára vonja bajtársai és felettesei ellenszenvét.

Azt még a DVD kiadásból tudjuk, hogy De Niro karaktere eredetileg Brashear egyenrangú „partnere” volt, a végső vágás során végül az akkor még élő, és a film mellett technikai tanácsadói posztot is betöltő visszavonult fekete búvár felé billent a mérleg nyelve. Merthogy nehéz elhinni, hogy mindaz, amit itt látunk, megtörtént, különösen az a rész, ahogy a féllábú férfi felveszi a versenyt az egészségesekkel, pedig tényleg megtörtént, és Brashear akkor is egy legenda lenne, ha fehér lett volna, de ehhez adjuk hozzá mindazt, amit azért kellett megtennie, hogy egyenlőként fogadják el bajtársai. Akik hónapokon át minden nap olyan cetliket csempésztek a párnája alá, hogy „Ma vízbe fojtunk, nigger!”. Gooding pedig nagyon is meggyőző, és nem erőből hozza le a szerepet, hanem sok árnyalattal – igaz, a karaktert George Tillman Jr. rendező:  - aki A gyűlölet, amit adtál (2018) című erős drámájával hallatott nemrég magáról – talán kissé túl sok pátosszal veszi körül, de ez, tekintettel a témára, talán érthető is.