Bár Coenék második legjobb westernjének hivatalosan Jeff Bridges és Matt Damon a főszereplői, de a műsort és a filmet Hailee Steinfeld viszi el a koravén, mindenáron bosszút akaró kislányként.
Nem meglepő, hogy a Nem vénnek való vidék (2007) után Ethan Coen és Joel Coen újra western akartak forgatni – tudom, nem abban a korban játszódik, de mégis az -, és az sem, hogy ezt újra Josh Brolinnal akarták tenni, de volt arányérzékük, ezért először más témákhoz nyúltak. Megcsinálták az Égető bizonyíték című harsány krimi-vígjátékot (2008), majd a jóval visszafogottabb Egy komoly ember című egzisztencialista komédiát (2009), majd csak ezután lett meg második legjobb westernjük, A félszemű (2010). Ami egyébként történetesen egy remake, ami azért nem teljesen idegen dolog Coenéktől – az volt a Betörő az albérlőm (2004) is.
Az eredeti film A félszemű seriff (1969) volt John Wayne főszereplésével, ami a maga idejében jókora siker volt, sőt, Wayne Oscart is kapott morcos alakításáért, ahogy az új verzióban Jeff Bridgest is Oscarra jelölték Rooster Cogburn rendőrbíró megformálásáért. Más kérdés, hogy ő nem kapta meg a díjat, ahogy az összesen tíz jelölésből egyiket sem sikerült szoborra váltani, és ezzel a film egyfajta rekordot döntött a „legtöbbször jelölt, de egyet sem nyerő” kategóriában, de ez már más kérdés. De ki ez a félszemű rendőrbíró és hogy jön a képbe? Hát úgy, hogy a tizennégy éves Mattie Ross apját hidegvérrel lelőtte a gyáva Tom Chaney, és a lány eltökéli, hogy az igazságszolgáltatás kezére adja a bűnöst. Mivel senki más nem segít a koraérett kislánynak, végül az iszákos, hamar a fegyveréhez kapó békebíróhoz fordul. Ketten nekivágnak - a férfi fenntartásai ellenére -, hogy levadásszák Chaneyt. Előbb kell megtalálniuk, mint a LeBouef nevű texasi ranger, aki egy másik férfi meggyilkolása miatt vinné Chaneyt Texasba, a veszélyes út pedig az indiánok területén át vezet – és nyilván Chaney sem adja olcsón a bőrét.
Coenék mindig is a sötét humorukról és – ettől nyilván nem függetlenül – remekül megírt párbeszédeikről és karakterformálásukról voltak híresek, és itt is remekelnek. Jeff Bridges persze azt hozza, amit a legjobban tud, a pokróc kalandort, aki ugyan leharapja a fejed, de azért van szíve is, míg Matt Damon is nagyon szórakoztató a rangerként, mert néha elfelejtjük, hogy remek humora van, a nagy meglepetés azonban Hailee Steinfeld a bosszúra szomjazó kislányként. Ami ugyebár eleve egy különös karakter, és egy filmen mindig iszonyatosan nagyot dob, ha egy nagyon jó gyerekszereplőt találnak, és ő nagyon jó, jelölték őt is Oscarra. Van egy jelenet, amikor apja temetésének költségéről alkudozik kőkeményen, és szerintem ez van olyan izgalmas, mint bármelyik ezt követő leszámolás, pedig azok sem „vértelenek” de Bridges és Damon karakterének csipkelődései is óriásiak. És ne feledkezzünk el Josh Brolinról, aki élete talán legvisszataszítóbb karakterét hozza, és Roger Deakins operatőri munkájáról, ami pedig egyszerűen szenzációs, és ami időnként egészen álomszerű dimenziót ad a filmnek.
