Leginkább azért, mert ma már nincsenek olyan sztárok, mint Alain Delon és Lino Ventura, - a Kalandorok főszereplői, - nem csak Franciaországban, de sehol a világon
Annak idején a francia film, különösen a francia kalandfilm egy védjegy volt, egy olyan minőség, amire még Hollywoodban is irigykedtek. Ami garancia volt arra még nálunk is, hogy kígyózó sorok álljanak a mozipénztárak előtt, már ha nem csaptak le korábban a jegyüzérek, akik ilyenkor előre dörzsölték a tenyerüket. És a francia film két legnagyobb sztárja Alain Delon és Jean-Paul Belmondo voltak, de ha kettejük között volt igazi ikon, az Delon volt. Az 1967-es Kalandorok azért is különleges filmje az akkor pályája csúcsán lévő színésznek, mert valamilyen furcsa módon annak hősnője nem érte őrül meg – de ezzel már sokat spoilereztünk.
Manu (Delon), a repüléstől eltiltott levegő ördöge, Roland (Lino Ventura) a motorkísérleteivel felsült sebességmániás sofőr, és egy roncs autók karosszériáiból hegesztőpisztollyal pop-art műalkotásokat hegesztő, meg nem értett, művésznő (Joanna Shimkus) Párizst maguk mögött hagyva tengerre szállnak Kongónál. Úgy hallották ugyanis, hogy azon a környéken zuhant vízbe egy gyémántokkal teli repülőgép. A két bohém férfi és a vadóc lány őszinte barátsággal szeretik egymást, kedves outsiderek, de a trió nyomában kegyetlen kincsvadászok járnak. Az is lehet, hogy a hozzájuk csapódó pilóta (Serge Reggiani) hozta rájuk a bajt, de az életük örökre megváltozik.
A kincsvadászat tulajdonképpen csak a Kalandorok eleje, a film első fele, a második fele inkább dráma, de Robert Enrico rendező képes a két műfajt egyensúlyba hozni, ami nem csoda, az akkori francia filmesek ebben iszonyú profik voltak. És tényleg van minden, kaland, érzelem, szerelem, barátság, és persze jó zene. A film füttyös-zongorás zeneszáma - François de Roubaix szerzeménye - örökzöld sláger lett. A dallamhoz később Laetitia címmel szöveget is írtak, s Alain Delon énekelte fel. Magyarországon feliratos változatban, meglepően korán, már 1968 körül bemutatták a mozikban, heteken keresztül teltházakkal vetítették, a film dallamát az emberek az utcán fütyülték. A filmet a teljes négyéves forgalmazási időszak alatt rendszeresen műsorra tűzték a magyar mozik. A Kalandoroknak 1974-ben egy japán, 2014-ben egy orosz remake-je készült – amerikai furcsa módon nem.
