Ironikus, hogy a Vonat Busanba - Zombi expressz folytatása még a COVID járvány előtt, és attól függetlenül megcsinálta a lezárások horrorisztikus verzióját Peninsula: Holtak szigete címmel.
Még 2016-ban volt elképesztő siker a zombiapokalipszist egy expresszvonaton lefuttató dél-koreai horror, a Vonat Busanba - Zombi expressz, ami egyrészt azért működött annyira jól, mert az egész sztorit egy gyorsan robogó expresszvonaton sűrítette össze, és mert dermesztő hitelességgel mutatta be, mit tennének teljesen átlagos emberek egy ilyen helyzetben. A dél-koreai film megmutatta, hogy még mindig lehet újat mutatni a zombifilm alapvetően klisékre épülő műfajában is, nyilván ezért is szerették mindenütt a világon, mert tényleg mindenhová eljutott. És ha szerették, adta magát, hogy folytatás készüljön hozzá, amit már nem lehetett egy vonaton lerendezni – így lett a helyszín a kihalt Szöul, az elpusztult főváros.
Négy évvel járunk a zombijárvány kitörése után, Dél-Korea gyakorlatilag elpusztult, Észak-Korea, hála a határzárnak, épségben megmaradt, és a félszigetet karantén alá vették. Aki megmenekült, köztük Jung-seok (Dong-won Gang), aki a járvány kitörésekor elvesztette családját, a bevándorlók keserű kenyerét eszi, ő speciel Hongkongban. Itt keresi meg egy nap pár rosszarcú helyi tag, hogy hozzon már el nekik egy Szöulban felejtett teherautót, és a benne lévő 25 millió dollárnyi pénzt, cserébe megkapja az összeg felét, amiből új életet kezdhet. Így hát Jung-seok és három társa hazatér, abban bízva, hogy a zombik éjszaka nem nagyon látnak. Ezzel nincs is gond, a teherautót megtalálják, hoznák a pénzt, csakhogy valaki váratlanul megvilágítja a környéket, az élőhalottak pedig támadásba lendülnek.
Merthogy van néhány túlélő is a romvárosban, és nem mindegyikük barátságos. Innentől kezdve a Peninsula: Holtak szigete (2020) egy posztapokaliptikus túlélőfilm, ahol egy ember veszélyesebb lehet, mint bármely zombi. Előkerül egy banda, akik gladiátorviadalokat rendeznek emberek és zombik között, és előkerül egy rátermett kis család is, anyuka, két kislány és a nagypapa, akik már kitanulták ezt az új életet. Ők a folytatás új játékosai, őket mozgatja Sang-ho Yeon rendező, aki ugyan időnként elfeledkezik az odakint toporgó zombikról, viszont hőseink kalandjait hol véresen izgalmasan, hol nagyon szórakoztatóan ábrázolja. Mindez sokban emlékeztet a Menekülés New Yorkból (1981) történetére, amihez kapunk pár tényleg velőtrázó autósüldözést is, amiben a zombik rendre a tekebábuk szerepét kapják, és akad némi jellegzetes távol-keleti szentimentalizmus, de a recept alapvetően jó, az első rész pedig hagyott annyit maga után, hogy ne lehessen elrontani a folytatást.
