Bár a Rabszolgasors hozzánk és a keleti blokk többi országába évtizednyi késéssel érkezett, a fehér rabszolgalány története azonnal letarolt mindent, és tartós nyomott hagyott maga után, ami persze Gálvölgyi Jánosnak is köszönhető.
A Rabszolgasors volt a korának Trónok harca a keleti blokkban, népszerűségével semmi sem vetekedhetett, ami nem csak mai szemmel furcsa, a kortársak közül is sokan érthetetlenül álltak az Isaura jelenség előtt. Pedig a brazil tévéfilmsorozat hatalmas sikerének a szocialista országokban persze volt némi előzménye, hiszen óriási konjunktúrája volt a latin-amerikai haladó és baloldali irodalomnak, zenének, „érzékenyek voltunk” az ottani társadalmi problémákra, egymást követték a békerendezvények, ifjúsági találkozók, jöttek hozzánk tanulni, és mind tudtuk, hogy a rabszolgaság rossz. Erre a brazilok jöttek egy ártatlan tekintetű FEHÉR rabszolgalánnyal, rengeteg intrikával és annyi érzelemmel, ami csak belefért.
Bernardo Guimaraes (1825-1884) költő, dramaturg és író regénye, az Isaura, a rabszolgalány még 1875-ben jelent meg. a rabszolga felszabadításért harcoló ún. abolicionista irodalom egyik kiemelkedő alkotásaként, ami egyben klasszikus szerelmi regény is. A könyv ma Brazíliában kötelező iskolai olvasmány, első filmváltozata pedig már 1929-ben készült, majd a háború után jött még egy feldolgozás, az A Escrava Isaura (1949) Fada Santoro címszereplésével, a sorozat pedig 1976-ban került bemutatásra odahaza. Pontosabban nem sorozat, hanem telenovella, azaz szappanopera, a különbség árnyalatnyi, de fontos, vagyis itt más színészi eszközökkel dolgoztak, színpadias, eltúlzott gesztusokkal, túlhangsúlyozott, de végsőkig leegyszerűsített párbeszédekkel, ami ma is a latin-amerikai szériák saját, de már átvették a törökök és sokan mások is.
Hogy a szocialista blokkba bő egy évtizeddel az elkészülte után hogyan jutott el a Rabszolgasors, azt nem tudjuk. Talán egy élelmes brazil producer kereste meg valamelyik állami szervet, talán egy illetékes elvtárs járt Dél-Amerikában és ott szeretett bele, talán egy közvetítő cég lelt rá a tátongó piaci résre, akárhogy is, nálunk 1986-ban mutatkozott be a sanyarú sorsú brazil rabszolgalány, és sorra vetítették Lengyelországban, a volt Jugoszláviában és a volt Szovjetunióban. Az utóbbi kettő hamarosan fel is bomlott. Véletlen? Aligha! A viccet félretéve, a sorozat elképesztő sikerrel ment, Moszkvában állítólag kiürültek az utcák, a lengyelek Isaura és Leoncio hasonmást rendeztek, Szarajevóban pedig állítólag ideiglenes tűzszünet lépett érvénybe, amikor vetítették, bár ez utóbbit nem feltétlen hiszem el. De miről is szólt a sorozat, amiért egyesek megőrültek – a nézettség adott esetben elérte a 81%-ot -, mások pedig értetlenkedve csóválták a fejüket?
Isaura, a fehér rabszolgalány (Lucelia Santos), akinek az anyja rabszolganő volt, de belehalt a szülésbe, egy Rio de Janeiro melletti ültetvényen él keresztanyja és egyben úrnője, Doña Ester (Beatriz Líra) védelme alatt, aki megvédi gonosz férje, Almeida (Gilberto Martinho) zsarnokoskodásaitól. A lány élete pokollá változik, amikor hazaérkezik a gróf fia, Leoncio, (Rubens De Falco), aki szerelmével üldözi, s minden alkalmat megragad, hogy megalázza, s éreztesse vele, hogy a rabszolgája. Isaura ezalatt találkozik Tobiasszal (Roberto Pirillo), a szomszédos birtok urával, akibe beleszeret. Csakhogy Leoncio és intézője megölik Tobiast, Isaurával pedig kegyetlenül elbánnak. Miguel, a lány apja, miután értesül lánya szerencsétlenségéről, megszökteti, és egy kisvárosba utaznak , ahol Isaurának új hódolója akad. Csupa dráma, csupa érzelem, időnként egy kis gyilkosság, egy kis korbácsolás, bár, mivel a széria a brazil katonai diktatúra alatt készült, vigyáztak a durvulással, és állítólag magát a rabszolgaszót is csak kivételes esetben lehetett használni.
A sorozat eredeti verziója, nem kevesebb, mint 100, egyenként félórás részből állt, az exportra átszabott verzió ennél lényegesen rövidebb, 30 darab félórás epizódot ad ki, a Szovjetunióban pedig, ha minden igaz, 10 egyórás résszel ment a sorozat. Ami valahogy mindenhol megérintett egy réteget: Kínában, ahol az első külföldi sorozatként ment, díjesővel halmozták el, Kubában felfüggesztették az áramkorlátozást, amíg vetítették, nálunk pedig hamar elterjedt a városi legenda, hogy pénzt gyűjtenek az enyhén bandzsa lány felszabadítására, majd a fél ország szíve szakad meg, amikor kiderült, hogy Lucelio Santos egy későbbi filmjében meztelenkedett. A Skála Áruház aztán 1987-ben állta Santos magyarországi hakniját – színésznő énekelt egy kicsit, megnézte a Fontana Áruházat és kapott egy Helia-D ajándékcsomagot. És megnézte a sorozatról készül Gálvölgyi-paródiát, amin jót nevetett.
Merthogy az ország másik része kinevette a harsányan álnaiv, minden érzelmét a mellkasán viselő sorozatot, Gálvölgyi János pedig elkészített a paródiáját, amiben ő alakította, amúgy parádésan, Isaurát, Leonciót és a púpos kertészt, Belchior, akihez a lányt később férjhez akarják adni. Alvaro Balázs Péter lett, Rosát, a nagyszájú rabszolgalányt pedig Pálos Zsuzsa alakította, aki a karakter szinkronhangja a sorozatban, hozva a pikáns poénokat, a leghangsúlyosabb mondat pedig az volt: „Verje ki most azonnal!” Mármint Leoncio Isaurát a fejéből, vagy talán mégsem?
Isaura történetet nem ért itt véget, 2004-ben rebootolták a sorozatot, a nálunk is futott Isaura, a rabszolgalány 167 részből állt, a címszereplő Bianca Rinaldi lett, aki egy nőiesebb, kevésbé szende fehér rabszolgalányt hozott, mert a világ változik, de nem olyan nagyon.
