Iskoláslányok jelentik, Üdvözlet a bőrnadrágból und haschonló erotikusch alapvetëschek a Sat1 tschatorna fénykorából.
A királyi m1-m2-diétára kényszerített magyar lakosság számára a kábeltévé térhódítása még akkor is megváltással volt egyenértékű, ha némettudása kimerült a sperhakni és a ziherejsztű kifejezésekben. Suhajda József hejőkeresztúri teherfuvarozó az RTL – Pro7 – Sat1 csatornáknak köszönhetően szembesült azzal, hogy Michael Knight Kumpelnek szólítja KITT-et, vagy hogy a T-800-as az Ich komme wieder fordulattal vetíti előre, hogy hamarosan átrendezi a rendőrőrs enteriőrjét. Ám még ennél is forradalmibb felfedezésnek bizonyult ez utóbbi csatorna péntek éjszakai esélyegyenlőségi műsorsávja, mely a VHS-lejátszóval nem rendelkező honfitársaknak is biztosította a menetrendszerinti csecsvihart. Pontosabban bemutatta, mit takart az erotika fogalma az NSZK-ban azokban az időkben, amikor a barkó a nők körében is bevett viseletnek számított. A következőkben ezt járjuk körül néhány 70-es évekbeli nyugatnémet klasszikus felidézésével:
Üdvözlet a bőrnadrágból és társai
Az osztrák-német filmvilág notórius imázsépítője, Franz Marischka életművével gondoskodott róla, hogy Tirol, Stájer- és Bajorország úgy éljen a köztudatban, mint egy festői szépségű, tágas nyúlketrec, melynek majd’ minden lakója nonstop bagzási kényszertől szenved. A direktor erotikus vígjátékaiban alapvetően két elemből volt hiány: poénokból és legfőképpen erotikából – már ha élhetünk a gyanúperrel, hogy a zuhanyzó nőket kukkoló kalácsképű jódlihuszárok és az udvari budi körül meztelenül kergetőző, bojler idomú szexszimbólumok láttán senkin nem lett úrrá a gerjedelem. Ha azonban ez valamilyen okból kifolyólag mégis bekövetkezett volna, aduászként jött a csibészeltethető kocsmárosné karaktere, aki cirokseprűvel üldözte el férjurát az ifjú nudista nőstényfókák közeléből. A leheletfinom művészi eszközök mellett Marischka másik gigászi erénye az állandó megújulás iránti vágy volt, melyet szemléletesen demonstrálnak további filmjeinek címei.: Hadd viszkessen, pajtás, Jódlizáskor viszket a bőrnadrág, Két dán lány a bőrnadrágban, Három bőrnadrág St. Tropez-ben, Három svéd lány Felső-Bajorországban.
Iskoláslányok jelentik - sorozat
Ernst Hofbauer rendező még 1970-ben felismerte, hogy a vígjáték és az erotika olyannyira van szimbiózisban, mint a leberwurst a Hanuta-nápolyival, ezért ún. szexjelenetekkel operáló kamu-dokumentumfilmjeit valamiféle drámai szálra próbálta felfűzni. Tette ezt a munkásosztály nagy örömére, akik vélhetőleg vérhasban haláloztak volna el, ha az öncélú kamatyoláshoz nem társulnak mély jellemrajzok vagy valamiféle erkölcsi csattanó. (Sőt a népharagot elkerülendő, a sorozatból bizonyára napvilágot láttak sallangmentes verziók is, melyben öltönyös férfiak trapéznadrágos csitrikkel beszélgetnek.) Az intim gyantázásnál ekkoriban csak a PC volt ismeretlenebb fogalom, ezért az alkotók különösebb fenntartások nélkül mutatták be diáklányok titkos mindennapjait. Persze nincs kétségünk afelől, hogy utóbbiakat nagykorú színművésznők játszották, ugyanakkor az oly gyakran viselt kétoldali copfnak köszönhetően akár két hónapot is letagadhattak volna. És ha olykor figyelmünk elkalandozott volna az akciójelenetekről, – valljuk be, ez nem igényelt csillagászati erőfeszítést – szemügyre vehettük a korabeli német belsőépítészet csodáit, élen a linóleummal, mellyel olykor az ülőgarnitúrát sem sajnáltak beborítani. Mellesleg a sorozat egyes színészeknek „kétélű ugródeszkaként” funkcionált: Sascha Hein pl. csak nagy ritkán kérkedett az Iskoláslányok jelentik-beli szerepével, miután A klinika Udo Brinkmann-jaként maradt meg az örökkévalóságnak.
Tordai Teri - filmek
Nyílt titok, hogy a 70-es években Tordai Teri is kisebb karriert futott be nyugatnémet erotikus filmekben, mégsem lenne ildomos őt a „magyar Cicciolinaként” emlegetni. Egyrészt, mert Tordai klasszikus értelemben véve avanzsált színészóriássá, másrészt, mert ezen alkotások még csak nem is súrolták a pornó határát – igaz, a jóízlését egytől-egyig átlépték. Tudniillik jelen esetben is az erotikus vígjáték-paradoxonnal találjuk szembe magunkat, melynek vígjáték-jellegét egy másik paradoxon – történetesen a német humor – tökéletesen kioltotta. A Szerelemhotel Tirolban, a Mónika és a tizenhatévesek, A Wirtin asszony klassz lánykája, illetve a Wirtin asszony is szeret trombitálni címek vélhetőleg nem igényelnek különösebb kommentárt, és lelki szemeinkkel már látjuk is a hónaljkutyákat, melyek úgy viszonyulnak a gazdatesthez, mint PomPom Picúrhoz.
