Ekkor még volt rá esély, hogy Jet Li fantasztikus hollywoodi karriert fusson be, de mi annak is örülünk, hogy csinált néhány olyan szórakoztató B-filmet, mint a War!
Ha valaki a Távol-Keleten sztár lesz, az olyan, mintha egy félistenné válna. Ilyen félisten volt Bruce Lee, ilyen lett Jackie Chan és Chow Jun-fat, az új generációból a thai Tony Jaa és az indonéz Iko Uwais, és persze ilyen Jet Li is, és ami még közös bennük, az az, hogy mind próbálkoztak hollywoodi karrierrel, ki több, ki kevesebb sikerrel, de ha úgy nézzük, egyikük sem tudott igazán „megtapadni”, ami talán nem is baj: ők ott voltak igazán jók, ahonnan jöttek, még akkor is, ha néha egész jól sikerült letenniük a névjegyüket Amerikában is.
Jet Li a Halálos fegyver 4.-ben (1998) mutatkozott be, jól szétrúgta Mel Gibson seggét, és megkezdődött a csiki-csuki. A hollywoodi producerek és rendezők negatív szerepeket kínáltak a babaarcú Linek, harcművészi képességeiben a veszélyes fegyvert látták, ő viszont mindenképpen jófiú akart lenni, mert Kínában becsület kérdése, ki milyen képet vetít magáról a szerepein keresztül. Az eredmény olyan vegyesfelvágottakat hozott, mint a párhuzamos univerzumokban játszódó Az egyetlen (2001), ahol Li jó és rossz karaktereket is játszott, vagy a War (2007), ahol hősünk ugyan egy hírhedt bérgyilkos, ám…. De ne szaladjunk előre. Adott ugyanis Jack Crawford FBI-ügynök (Jason Statham), aki az Amerikában terjeszkedő yakuzák után nyomoz, és akinek a társát (Terry Chen) brutálisan meggyilkolja Rogue (Jet Li), a hírhedt bérgyilkos. A férfi megfogadja, hogy kézre keríti a gyilkost és személyesen áll bosszút partnere haláláért. Azonban Rogue-ot szinte elnyeli a föld, és csak három év múlva bukkan fel, hogy véres maffiaháborút robbantson ki a triád főnök Chang (John Lone) és Shiro, a japán Yakuza-főnök (Ryo Ishibashi) bandája között.
Az eredmény pedig rengeteg harc és egy, finoman szólva is zavaros történet, amelynek befejezésére egy kommentelőnk azt írta: „annyira gyenge, hogy még bottal sem tud megállni a lábán”. Jellemző, hogy a film a mozikban nem teljesített jól, sőt, Li legkevesebb pénzt hozó amerikai filmje lett, viszont amint kikerült DVD-re, rögtön megugrott a nézettsége. Merthogy nem kell, hogy gondolkodjunk, elmélyedjünk, őszintén szurkoljunk, elég hátradőlni, élvezni az akciót, szeretni Lit és Stathamet. Ennyi egy csütörtök estére bőven elég – talán még sok is. A film operatőre egyébként az a Pierre Morel volt, akit Luc Besson nevelt ki rendezőnek, és aki egy évre rá már elkészíhetett egy modern klasszikust, az Elrabolvát (2008).
