Aligha túlzás Julianne Moore-t korunk egyik legjobb színésznőjének nevezni, amit a hétvégén három rendkívül különböző filmben illusztrál, egy terhes háziasszony, egy leszbikus zsaru és Sarah Palin szerepében.
Péntek: Az órák (2002)
Egy röpke nap óráiba sűrítve három nő megkapó története. 1923: Virginia Woolf (Nicole Kidman), a huszadik századi világirodalom nagy egyénisége, a tragikus sorsú írónő hosszú gyógykezelése után elkezdi írni "Dalloway asszony" című regényét. 1951: Laura (Julianne Moore), az öngyilkossági hajlammal küzdő terhes háziasszony meglepetés bulit akar rendezni férje születésnapjára, de kezébe akad a regény és teljesen belefeledkezik. 2001: Clarissa (Meryl Streep), a leszbikus kiadótulajdonos szintén meglepetés ünnepséget akar rendezni AIDS-ben szenvedő költő barátja tiszteletére.
Mindhárom történet alapkérdése saját boldogságunk igazi célja és annak elérése mások életén keresztül. Három nő, egy regény: az egyik írja, a másik olvassa, a harmadik átéli. Világszerte számtalan díjjal méltán jutalmazott alkotás – ami annak idején egyébként óriási fejfájást okozott a gyártó stúdiónak. Nem tudták ugyanis eldönteni, melyik színésznőt melyik kategóriában indítsák - Meryl Streepből 42 percet látunk, Julianne Moore-ból 33-at - Nicole Kidman csak 28 percet látható, mégis ő indulhatott a Legjobb Színésznő díjért, és meg is kapta, Moore pedig, bár többet látunk belőle, csak egy legjobb női mellékszereplő jelölést kapott.
Szombat: A nő, akit szerettem (2015)
Érdemes megfigyelni, hogy Julianne Moore nemcsak nagyszerű színésznő, hanem valahogy mindig eléri, hogy minden szerepében hasonlóan nagyszerű kollégái vegyék körül. A valós történetet feldolgozó filmet sem feltétlenül a sztori miatt érdemes megnézni, hanem négy nagyszerű színész közös játéka miatt. Moore alakítja Laurel Hester rendőrhadnagyot, aki azért indít harcot, hogy halála után partnere jogosult legyen özvegyi járadékra. A rákban haldokló asszony partnere történetesen egy nő, és a rendőrség vallási és költségvetési okokra hivatkozva elutasítja a kérést, amire a törvény szerint nem lenne joguk.
Az immár negyedszerre leszbikus szerepet vállaló Moore kedvesét Ellen Page alakítja, aki a forgatás alatt jelentette be a nyilvánosság előtt, hogy a nőkhöz vonzódik, a védelmükre siető polgárjogi ügyvéd Steve Carell, a hősnő nyomozótársa pedig Michael Shannon. Érdekes módon a film legnagyobb erőssége nem is maga az eljárás bemutatása vagy a két szerelmes, egymásért küzdő nő története, hanem Shannon és Moore közös jelenetei, ami mondjuk nem túl meglepő, mert két fantasztikusan tehetséges és nagyszerű kisugárzású emberről van szó.
Vasárnap: Versenyben az elnökségért (2012)
A film a 2008-as amerikai elnökválasztási kampányt idézi fel. A demokraták jelöltjével, Barack Obamával szemben a republikánusokat egy veterán politikus, John McCain képviselte. McCain mindenkit meglepve az alaszkai kormányzó, Sarah Palin személyében egy szinte teljesen ismeretlen alelnökjelöltet választott maga mellé. A film a McCain-stratéga Steve Schmidt szemén keresztül mutatja be az elnöki székért folyó küzdelmet Palin kiválasztásától kezdve a választási vereségig – ami, mai szemmel nézve egyfajta előjáték volt a nemrég lezárult mostani választáshoz..
Az HBO saját gyártású filmje nem kevesebb, mint 12 Emmy-jelölést kapott, és nem véletlenül. Julianne Moore például egészen fantasztikusan lényegül át a buta, arrogáns és ijesztően magabiztos Sarah Palinné, akinek népszerűsége megelőlegezte Donald Trump mostani diadalmenetét. A film azonban nem azért született, hogy utólag is lejárassák Palint, amit annak idején is sokan próbáltak meg, hanem azért, hogy bemutassanak egy döntéshozatali mechanizmust, egy kampány megszervezését, az abban résztvevők szerepét és munkáját, és ezt valóban lenyűgöző nézni. És persze az sem mindegy, hogy Moore mellett olyanok játszanak még, mint Ed Harris John McCainként és Woody Harrelson, mint a kampánystatéga Schmidt.
