A Ház a tónál bebizonyítja, hogy a szerelem tényleg leküzd minden határt.
Vannak filmek, amelyeket a nagyközönség és a kritika egyaránt nagyra tart, vagy ugyanannyira elutasít. És vannak azok a filmek, ahol elég jelentős eltérés van a vélemények közt. Ez többnyire akkor fordul elő, ha az adott film alkotói nem az eredetiséggel, az egyedi képi világ megteremtésével vagy a logikával szöszmötölnek, hanem szabad utat engednek az érzelmek áradásának. Van, akinek ez a giccs, mások szerint ez a jó értelemben vett szentimentalizmus.
Alejandro Agresti romantikus filmje, a Ház a tónál egyértelműen ez a kategória. Egyrészt megtestesít sok mindent, amit nem szokás Hollywoodban szeretni, például azt, hogy sztárokkal próbálják elfedni az eredetiség hiányát, David Auburn forgatókönyvíró ugyanis egy alig hat évvel korábbi dél-koreai filmet dolgozott fel, úgy, hogy túl sok mindent nem adott hozzá az eredetihez.
A rajongókat ez a kritika hidegen hagyja, ami érthető, a szóban forgó két színész ugyanis nem más, mint Keanu Reeves és Sandra Bullock, akiknek akkor is tökéletes a kémiájuk, ha a játékidő nagy részét egymástól távol töltik. Nemcsak térben, hanem időben is, a sztori szerint ugyanis az orvos főhősnő, Kate éppen kiköltözik a Chicago külvárosában lévő csupa üveg tóparti házából, és levelet intéz néhány jó tanács kíséretében az új lakóhoz, az építész Alexhez. Igen ám, de az építész bizton állítja, őt megelőzően már évek óta nem lakott itt senki. A félreértéseket rövid úton tisztázzák - nem Keanu Reeves karaktere költözött be Kate után a tóparti hajlékba, hanem fordítva; az "új lakó" tulajdonképpen Kate volt, mert hogy hősnőnk 2006-ban, míg hősünk 2004-ben él. Megkezdődik a tapogatózó kapcsolatépítés – a férfi részéről vissza a jövőbe, a nő esetében pedig előre a múltba.
A másik kifogást itt lehet felhozni, hiszen az időparadoxonos sci-fikhez hasonlóan itt is megfájdul a fejünk, ha komolyabban belegondolunk a logikai bakugrásokba. De miért is gondolnánk bele, ha helyette nézhetjük, ahogy ez a két csodaszép ember az időbeli távolságot leküzdve szép lassan egymásra talál? Agyat kikapcsolni, 100-as zsebkendőt bekészíteni, és indulhat is a mozi!
Néhány érdekesség a filmről:
- Alex Wyler szerepére Keanu Reeves előtt John Cusacket kérték fel, de ő nemet mondott. Utólag már hálásak lehetünk neki ezért.
- A címbeli tóparti ház eredetileg nem létezett, kifejezetten a film kedvéért építették meg, majd utána el is bontották. Sandra Bullock egyszer elmesélte, hogy a házban volt ugyan folyóvíz, de vécé sajnos nem.
- A ház pontos mérete 186 négyzetméter, és acélgerendákon állt, a vízszint felett három méterrel. Az impozáns épület 35 tonna acélból készült, közel száz ács, hegesztőmunkás és festő közös munkájával.
- A filmben szereplő exkluzív étterem neve azért Il Mare, mert az alkotók ezzel tisztelegtek az alapul szolgáló eredeti film előtt. Így hívták a 2000-es dél-koreai filmet (Siworae / Il Mare), csak ott nem egy étteremnek, hanem magának a vízparti háznak volt ez a neve.
10 dolog, amit nem tudtál a Ház a tónál című romantikus filmről
A film, amiben a Féktelenül után 12 évvel újra együtt láthatjuk Sandra Bullockot és Keanu Reevest! Akár újranézzük a napokban a tévében, akár nem, ezt a tíz érdekességet mindenképpen érdemes elolvasni róla.
Még több érdekesség
