Wilson mindig sokat suttog és mondja azt, hogy “Mi?”, bármiben szerepel, ugyanazt a figurát hozzá tök jól. Mikor a leghitelesebb?
Owen Wilson mostanra egyértelműen az A-listás sztárok között tanyázik, annak ellenére, hogy igazán komoly szerepe igazán nagy blockbusterben talán sosem volt. Szerepelt viszont ezerféle filmben, tényleg gyakorlatilag minden műfajban kipróbálta már magát, és sosem okozott csalódást.
A legjobb az egészben, hogy igazából mindig ugyanazt a kicsit különc figurát alakítja, aki nagyon sokat suttog és nagyon sokszor kérdezi azt, hogy “Mi?”.
Nézzük át gyorsan a filmográfiáját, aztán döntsük el, melyik típusú filmben hozza általában a legjobban a figurákat?
Akció
A pályáját néhány híresebb akciófilmmel indította. Láthattuk az Anakonda című örök, alsópolcos klasszikusban, amiben kíméletlenül végez vele a címszereplő óriáskígyó. Aztán feltűnt az Armageddonban is, de biztosan nem rá emlékeznek a legtöbben ebből a filmből, hiszen elég ellenszenves figurát alakított. Ezek után jó sokáig kellett várni, hogy újra akciófilm közelébe kerüljön. A 2015-ös Kiút nélkül viszont kellemes meglepetés volt a családját egy pontosan nem definiált fegyveres konfliktusból kimenteni próbáló apukával. Wilson itt már a korai harsány figurák helyett azt a hűvös, sokat suttogó szerepet hozta, amit megszoktunk tőle.
Vígjáték
A korai akciófilmekről és egy-két kósza horrorról Wilson a pályája első harmadában alapvetően a vígjátékairól híresült el. Láthattuk az Apádra ütökben, a kultsikereit megalapozó Zoolander, a trendkívüliben, a tipikusan wilsonos idióta vígjátékban, az Ünneprontók ünnepében, vagy éppen az Éjszaka a múzeumban című egészen cuki családi vígjátékban. Legutóbb pedig a Lángelmékben láthattuk hasonló vonalon. Azt gondolhatnánk, hogy Wilson sok társához hasonlóan beskatulyázódott vígjátékszínésznek, de szerencsére ez nincs így, hogy miért, arra a következő pontban válaszolunk.
Groteszk
Wilson pályájának harmadik meghatározó szereptípusa a jobb híján grotesztk filmekben vállalt szerepeiből adódik. Már a legelső filmje is ebbe a kategóriába tartozott. Wes Anderson első filmjében, a Petárdában ő volt az egyik főszereplő. A kapcsolat pedig megmaradt, szinte mindegyik Wes Anderson filmben láthatjuk valamilyen kisebb-nagyobb szerepben, egytől egyig fura figurákat alakítva. Sőt, Anderson második filmje, az Okostojás egyik forgatókönyvírója is ő volt. Valószínűleg nagyon jót tett a pályájának, hogy számtalan ilyen, a fősodortól eltérő filmben szerepet kapott, mert így nem történt meg az, hogy csak úgy ontotta magából a bugyutábbnál bugyutább vígjátékokat. Mindig jut egy-egy ilyen szerepe 5-6 idióta vígjátékra, szóval egészséges tud maradni az arány.
