Közeledik az Oscar-díjátadó: február 26-án kiderül, hogy a Kaliforniai álom mennyit visz haza a tizennégy jelölésből, és az is, hogy 2011 után újra megkapja-e Natalie Portman az Oscar-díjat a legjobb színésznő kategóriában.

Portmant idén a Jackie című életrajzi filmben nyújtott alakításáért nevezték a díjra, legutóbb 2011-ben a Fekete hattyú balerinájaként nyerte el ezt a kitüntetést. Darren Aronofsky filmjében a színésznő igazán kitett magáért: a visszahúzódó balerina, Nina elnyeri a Hattyúk tava előadás címszerepét. A jóságot és ártatlanságot jelképező fehér hattyú mellett azonban meg kell birkóznia a fekete hattyú, az érzékiség, a nőiség szerepével is. Ezt az átalakulást követhetjük nyomon a filmben. A másik pólust Mila Kunis játssza, míg a balettmester szerepében a francia Vincent Cassel tűnik fel. Portman átlényegülése Oscar-díjat ért, lássuk, mi mindent kellett tennie az életben, hogy a filmen ilyen meggyőzően tudja eljátszani ezt a nehéz szerepet.

Először is kellett hozzá Benjamin Millepied, aki akkor még a New York City Ballet tagjaként, koreográfusként debütált a filmben. A közös munka során szerelem szövődött, és Millepied feleségül vette Portmant. A francia balettművész azóta már sok mindenen túl van: 2014-től 2016-ig a Párizsi Opera balettigazgatói posztját is betöltötte, előtte Amerikában alapított saját társulatot.

Natalie Portman teljes elszántsággal kezdett bele a táncpróbákba: még azelőtt elkezdett balettórára járni, hogy hivatalosan megkapta volna a film forgatókönyvét. Egyszerűen csak hitt a produkcióban, és önszántából kezdett el táncolni. Egy egész éven át kemény táncórákat vett, hogy fel tudjon készülni a szerepre, sőt a táncórákat saját zsebből fizette, mivel akkor még nem találtak befektetőket a filmre.

Aronofsky ezt többször el is mondta: Portman lelkesedése és odaadása nélkül nem tudott volna elkészülni a film. A színésznő egyébként már gyerekkorában is balettozott, vagyis nem állt távol tőle a műfaj. Tizenkét évesen hagyta abba a táncot, és 27 évesen kezdte újra. Az egyévnyi tanulás alatt volt, hogy napi tizenhat órát is táncolt, és az amúgy is sovány színésznő kilenc kilót adott le a film kedvéért. A táncórákon 15 perces spiccgyakorlatok is voltak, de az erőnléti edzésekkel is keményen megküzdött.

Portmannek volt egy táncdublőre is Sarah Lane személyében, aki jelenleg az Amerikai Balettintézet balerinája és szólótáncosa. Szerepét azonban a filmkészítők nem kürtölték világgá, sőt. Portman az Oscar-gálán sem említette meg a táncosnőt a köszönetnyilvánításban, ami miatt Lane felháborodott, és a film DVD-n való megjelenése előtt kiállt a nyilvánosság elé, és elmondta, hogy a film készítői határozottan megkérték rá, hogy addig ne nyilatkozzon senkinek, amíg le nem zárul a filmes fesztiválszezon. Sőt, a film digitális trükkjeiről készült felvételekről is eltűnt az a rész, amelyen az látható, ahogy Lane testére Portman fejét „ültetik át digitálisan”.

A koreográfus Millepied természetesen védelmébe vette szerelmét, és biztosította a közönséget arról, hogy a táncjelenetek 85 százalékában Portman látható trükközés nélkül. Aronofsky is számszerűsítette a dublőr és Portman szereplési arányát: Portman 139 táncjelenete közül 111-hez nem nyúltak hozzá digitálisan, míg 28 jelenetet Lane-nel közösen táncoltak.

Mila Kunis szereplése is Portmannek köszönhető: ő ajánlotta be ugyanis Aronofskynak a színésznőt, akitől szintén nem áll távol a balett műfaja, ugyanis ő is balettozott gyerekkorában. A rendező olyannyira megbízott Portman ajánlásában, hogy Kunisszal csak egy Skype-interjút csinált, személyes, hivatalos meghallgatás nem is volt.

Portman mind színészi mind táncos teljesítménye lenyűgöző a filmben: alakításáért megkapta az Oscar-díjat és a Golden Globe-ot is.