A Túl mindenen a klasszikus igazságosztó bosszúfilmek nem túl változatos, de mindig véres és izgalmas sorát gazdagítja a szokás szerint iszonyatosan elszánt Vin Disellel, akinek elszántságát arcszőrzete is illusztrálja.
Két évvel az első Halálos iramban film után Vin Diesel még nem volt szupersztár, így bátran vállalhatott olyan, simán B-kategóriásnak számító darabokat is, mint ajánlónk nemes tárgya, a Túl mindenen (2003). Merthogy még nem figyelt görcsösen az imidzsére, nem dermedt bele egyetlen pózba, talán maradt némi kreativitása és szerette a kihívásokat. Na jó, csak vicceltünk, Vin Diesel jó eséllyel befeszített bicepsszel és borízű hanggal született, ami a kreativitást illeti, az nagyjából ki is merül abban, hogy itt tüsi hajjal és börtönszakállal játszik, ezért a film jelenetképei simán megkülönböztethetők más filmjei jelenetképeitől, ami viszonylag ritka jelenség.
Sean Vetter rendőrtisztnek (Diesel) és társának Demetrius Hicksnek (Larenz Tate) sikerül kézre kerítenie a mexikói drogkartell fejét (Geno Silva), akinek a helye nem sokáig marad üresen: El Diablo, a könyörtelen szállító kerül a kokain-birodalom élére, akiről senki sem tudja, kicsoda. Az újdonsült drogbáró azonnal parancsot ad Vetter likvidálására. Az ügynök ugyan megússza a támadást, gyönyörű felesége (Jacqueline Obradors) azonban meghal a tűzharcban. Bosszúra éhesen, mindent feladva Vetter a végső leszámolásra készül. Ekkor növeszt szakállat, hogy mindenki láthassa, milyen elszánt, és még arra is hajlandó, hogy szövetséget kössön a rács mögé juttatott kartell főnökkel, és lassan egyre közelebb jut a titokzatos El Diablóhoz, de ehhez neki magának is meg kell szegnie a törvényt.
Mondjuk egy rutinos néző öt perc alatt kitalálja, ki is az az El Diablo – ahogy a szirupos család jelenetekből az is kiderül, hogy az asszonynak már nincs sok hátra -, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy Vin Diesel tombolhat. És tombol is, mert azt nagyon tud, meg elszántan nézni, és lehet őt cikizni, szoktuk is, de kétségtelen, hogy van egy kisugárzása és jelenléte a vásznon. Viszont azon csodálkozom, hogy senki nem szólt neki, hogy milyen pocsékul áll rajta az a napszemüveg. És egy bónuszpont jár F. Gary Gray rendezőnek (Straight Outta Compton) – aki aztán újra dolgozott Diesellel a Halálos iramban 8-on -, hogy szerepeltette Timothy Olyphantot. Ő minden filmet fel tud dobni azzal a magabiztos, tenyérbe mászó vigyorával.
