A nyomozó a véletlennek köszönheti a védjegyét.
1968-ban mutatták be Columbo első nyomozását, akkor még önálló tévéfilmként, maga a sorozat 1971-ben indult el (és 2003-ig volt képernyőn). Ám a Gyilkosság receptre című sztorit Richard Levinson és William Link eredetileg színpadra írta 1962-ben.
A The Columbo Phile című könyvben olvasható interjúban Levinson a ballonkabátos nyomozó szállóigévé vált mondatára is kitér: „Amikor a darabot írtuk, volt egy jelenet, ami túl rövidnek bizonyult, és Columbo már elhagyta a színt. Mi azonban túl lusták voltunk ahhoz, hogy az egészet újraírjuk, ezért megkértük, hogy jöjjön vissza, és mondja azt: Ó, csak még egy apróság...”. Ez a mondat végül a nyomozó védjegyévé vált. Ráadásul az ezután feltett „utolsó” kérdésekkel remekül lehet információt szerezni a gyilkostól vagy bűntársaitól
azáltal, hogy a kérdező lefárasztja őket.
Columbo módszerét azóta a motivációs előadók, az értékesítők és az ügyvédek is átvették. Miként Cheryl Grills írja az Amerikai Egyesült Államok Orvostudományi Nemzeti Könyvtárának készült közleményében: „a Columbo-módszer titka abban rejlik, hogy az ügyvéd helyett a ügyfelet kényszeríti arra, hogy választ találjon a felmerülő kérdésekre. Mindez megerősíti azt a feltevést, hogy saját értékeit és magatartását az ügyfél érti a legjobban”. Ahhoz képest lustaságból született a híres mondat, elég meggyőző.
(via Looper)
