William Friedkin, az Ördögűző rendezője a hatalmas nyilvánosságot kapó, botrányos végeredménnyel végződő O.J. Simpson per után érezte úgy, hogy a Tizenkét dühös ember nagyon is újragondolható.
Hogy miért volt olyan fontos, hogy Sidney Lumet 1957-es nagy klasszikusát, a Tizenkét dühös embert újraforgassák? Azért, mert egy hasonlóan fontos rendező, William Friedkin végignézte O.J. Simpson médiaszenzációként tálalt tárgyalássorozatát, ahol a jól felkészült sztárügyvédek egy nyilvánvalóan bűnös vádlottat mentettek fel, és úgy gondolta, a téma nem csak újra aktuális lett, de ezzel együtt teljesen új jelentéstartalmat is kapott. Így aztán megkérte a 43 évvel ezelőtti film egykori forgatókönyvíróját, Reginald Rose-t, hogy porolja le és aktualizálja a történetet, aki eleget is tett a kérésnek, kivéve egy pontot - de arra is oka volt. Egy dologban azonban kissé slampos volt…
A történet a régi: tizenkét esküdtnek egy látszólag sima gyilkossági ügyben kell ítéletet hoznia. A vádlott bűnösségét annyi tökéletesen egybevágó tény bizonyítja, hogy az egyik esküdtben felmerül a gyanú: a dolog túlságosan is egyszerű, és nem ártana alaposabban megbeszélni a tárgyalóteremben hallottakat. Kezdetben tizenegyen vannak egy ellen, ám a helyzet fokozatosan változni kezd. Percek múlva már lényegében nem is a gyilkosságról, hanem a jelenlévőkben bujkáló előítéletekről, félelmekről, rejtegetni kívánt gyöngeségeikről, vagyis magukról az esküdtekről szól a vita. És ennek a vitának addig kell folytatódnia a 12 összezárt férfi között, amíg közös nevezőre nem jutnak.
A történethez persze nagyszerű szereplőgárda jár. Az egykor Henry Fonda által játszott 8-as számú esküdtet itt Jack Lemmon alakítja, a társai pedig olyan remek színészek, mint George C. Scott, Armin Mueller-Stahl, James Gandolfini, Edward James Olmos vagy Tony Danza. Az élesszemű olvasónak bizonyára feltűnt, hogy a nevek között nincs nő. Úgy bizony, Reginald Rose több színes bőrű szereplőt írt bele a történetbe, de nőt egyet sem, pontosabban a bíró nő,
de az esküdtek mind férfiak, amit fel is róttak neki,
mire ő elmondta, hogy is van ez. Az eredeti cím ugyanis 12 Angry Men volt, vagyis Tizenkét dühös férfi, ha a társaságba akár csak egy nő is bekerül, akkor bukik a cím, amit át kellene írni 12 dühös személyre, aminek azért elég más hangulata lenne.
A modernizált végeredmény, amiben a gyanúsítottra méreginjekció és nem a villamosszék vár, így is remek, Jack Lemmont pedig Golden Globe-re jelölték. Igaz, veszített, a nyertes Ving Rhames lett – aki ugyanazzal a lendülettel felhívta Lemmont a színpadra, és nekiadta a díjat. És miben volt slampos a film? Az esküdtek szobájában napilapok is láthatók, ami szigorúan tilos, hiszen innen ellenőrizhetetlen új információhoz férhetnek hozzá az esküdtek, ami befolyásolhatja a döntésüket.
