Viszonylag jól érzékelhető reklámkampány után csütörtök este elindult a Viasat 3 új szórakoztató műsora, a Sikítófrász, ami azt ígéri magáról, hogy celebszívatós karaokeműsor, de az első rész alapján ebben a műsorban egy valaki szív csak, de ő nagyon: a néző. Meg még egy rakás szerencsétlen állat, de erről nemsokára.

A műsor a Sing If You Can című brit formátum magyarított verziója, a következő panelekből építkezik:

• Két, híres emberekből álló csapat versenyez egymással a műsorban
• A csapattagoknak az a feladatuk, hogy előadjanak egy dalt, miközben a legváltozatosabb módon próbálják megszívatni őket
• A produkciók után a műsorvezető és egy zsűri is értékel, majd pontokat osztanak
  A legtöbb pontot gyűjtő csapat nyer, ami azzal jár, hogy egy extrafeladat során jótékony célra gyűjthetnek pénzt.

Leírva nem hangzik tragikusan, ami viszont az első adásban történt a Sikítófrászban, az tényleg átlépte az átlagember fájdalomküszöbét.

A zsűri

Már viszonylag az adás elején nagyon furcsa volt, hogy a műsorban elvileg három zsűritag van, pontokat is így osztanak, minden zsűritag adhat maximum 10 pontot egy produkcióra. Ehhez képest hány zsűritagot látunk a képernyőn? Természetsen négyet. Vagyis igazából hármat, de a három zsűritagot négy személy formálja meg.

Így néz ki ugyanis a zsűri:

• Ganxsta Zolee
• Dér Heni
• Animal Cannibals

Igen, az Animal Cannibals tagjai a készítők szerint - teljesen jogosan - nem értelmezhetőek külön személyként, de akkor miért kellett őket betenni egyáltalán a műsorba? Vagyis értem, hogy nem ezért a zsűrifeladatért tolongott a fél magyar celebvilág, de akkor is.

Mondjuk így a zsűrizés lett a műsor legjobb része, mert végig szórakoztató volt ezen a bénaságon röhögni, illetve minden zsűrizésnél emlékeztettem magam arra, hogy Ricsipí a Nemzeti Kulturális Alap Könnyűzenei Kollégiumának vezetője, és hát azért az elég szórakoztató, hogy egy, a titulusa alapján ennyire komoly ember ennyire nevetséges feladatot hajt végre a tévében, hogy ő alakítja egy személy egyik felét.

Azt egyébként sosem fogom megérteni, hogy egy ilyen, alapvetően a kiröhögésre épülő műsorban mi szükség van zsűrire. Mit csináljon? Értékeljen, hogy “Hm, fiam, leszartak a galambok, de azért szépen énekelted a Mamma Miát, ezért kapsz 8 pontot”? Ennek tényleg mi értelme? Meg aztán ki hiszi el, hogy például Ganxsta Zolee képes egymás után hatszor önfeledten, de olyannyira, hogy majdnem az asztalon ugrál, szórakozni azon, hogy egy pár nevesincs szerencsétlen égeti magát a színpadon.

Mindenesetre ebben a műsorban ez történik. A zsűri látszólag élete bulijában van, aztán félkomoly fejjel okoskodnak olyanokról, hogy nyomokban tartalmazott éneket egy előadás, meg hogy kinek hogy áll, ha teleszórják csúszómászókkal.

A játékosok

Az embernek azért van ideje ilyesmiken gondolkozni a műsor alatt, mert a készítők annyira a celebvödör aljáról válogatták az első rész szereplőit, hogy VV Cristofel, aki itt már csak simán per Cristofel néven futott, fáklyaként világított közöttük az ismertségével.

Vagyis pont totálisan érdektelen volt a műsor abból a szempontból, hogy itt közepesen híres embereket szívatnak, ugyanis a megszívatott emberek nagy része még csak közepesen sem volt híres. A következő emberek szenvedéseit lehetett megtekinteni: Sárközi Anita (Ki az?), Jolly (Róla tudom, hogy neki a pam-pam), Vavra Bence (Ki az? 2), Szirota Jennifer (Szerintem tehetségkutatós), Cristofel (Nyilván tudom) és Ya Ou (Még kósza emlékfoszlány szinten sem ismerős).

Az ilyen műsorokhoz nem árt, ha a játékosok megpróbálják komolyan venni a feladatokat, különben az lesz, mint itt is, hogy azt nézhetjük, hogy valamilyen bugyuta zenei alapra valaki ordibál, mint a fába szorult féreg, miközben valamilyen gusztustalannak szánt dolgot műveltetnek vele. Ilyen műsor viszont létezik egy csomó, például a Celeb vagyok, ments ki innen! A Viasat mostani műsora annyit tett volna hozzá ehhez az egészhez, hogy itt énekelni kell, de abból nem sokat hallottunk az első részben, a játékosok nagy része megelégedett azzal, hogy végigvisít pár percet, felveszi a gázsit, aztán megy haza, nem akart senki semmi szórakoztatót lerakni az asztalra.

A műsorvezető

Jó, nem volt könnyű dolguk, ugyanis az egésznek keretet adó műsorban igazából egy vállalható dolog volt: a műsorvezető. Lakatos Márk rutinos, simán le tud hozni egy ilyen műsort úgy, hogy végig úgy csinál, mintha élete bulijában lenne nagyjából ötezer ember társaságában.

Kicsit fura volt, hogy ehhez képest egy pár tucat emberből álló közönségnek, meg a háromtagú, de négyfős zsűrinek próbálja csinálni a gigashow-t, de az legyen a legnagyobb baj, hogy ebben a műsorban valaki lelkes. Legalább valaki az.

Viszont Lakatos Márk sem tudta ellensúlyozni azt, hogy mennyire bosszantóan válogattak a szerkesztők a feladatok közül. Az eredeti formátumban voltak érdekes szívatások, de legalábbis olyanok, amik nem annyiból álltak, hogy akkor valaki csináljon valami gusztustalan dolgot, hanem viszonylag szórakoztató ötletek is előfordulnak. A magyar verzióban viszont egyelőre nem nagyon tudtak eltávolodni a csúszómászó vonaltól, illetve volt egy versenyző, akit legyantáztak éneklés közben, de nagyjából ennyi.

Tartalmilag tehát nem ez a műsor fogja megváltani a világot, és azt a keveset sem éri el, amit el tudna. Egy mentsvár szokott még maradni, ami fogyaszthatóvá tud tenni egy ilyen produkciót, az pedig az egész műsor megjelenése.

Ezzel az utóbbi években már nem annyira szokott probléma lenni a magyar kereskedelmi tévékben, tisztességesen kinéző műsorokat tudnak általában gyártani a tévés szakemberek, de most ez sem jött össze. Az egészről süt az olcsóság és az ízléstelenség. Valószínűleg nem ez a legnagyobb költségvetésű műsor nemhogy a magyar kertévék, de még a Viasaton sem, de attól még nézhetne ki normálisan.

A főcim is árulkodó volt, de a műsor közbeni grafikai elemek már kifejezetten gagyik, és rossz rájuk nézni. De most komolyan, hogy néz már ki ez a lenti kép? És ezt az egyórás műsor alatt hatszor is látjuk, hiszen minden pontozáskor előfordul ez a megoldás. Miért a téglafal? Miért ezek az egymást ütő színek?

Az egyébként csak egy évadot megért angol eredeti nyilván sokkal több pénzből készült, de azt sikerült legalább minimálisan olyanra összehozni, mintha egy showműsort néznénk, ez meg itt olyan, mintha egy különösen furcsa színekből összerakott pincekocsmába menne az ember a világ legrosszabb karaokebulijába.

A jótékonykodás és az állatok

A készítők ügyesen kitalálták, hogy ha már celebeket szívatnak a műsorban, akkor az egésznek legyen annyi tétje, hogy a végén lehet jótékonykodni egy nagyot: a győztes csapat egy bónuszfeladat során egy általa meghatározott alapítványnak gyűjthet pénzt.

Most kicsivel több mint 250 ezer forintot sikerült összekalapozni, ami nagyon szép teljesítmény, és abszolút becsülendő, hogy legalább ennyi objektív haszna tud lenni egy ilyen műsornak, de ha nagyon gonoszak akarunk lenni, akkor azt is mondhatnánk, hogy a világ attól lett volna igazán jobb hely, a műsor teljes költségvetését ajánlják fel jótékony célokra.

Végül még egy szomorú dologról szót kell ejteni, ami reméljük, hogy a későbbi adásokban azért változik és finomodik. Kifejezetten visszataszító volt ugyanis, hogy a műsorban olyan jeleneteket kellett végignézni, amikor például Cristofel összetapos többszáz sáskát. Nem ez az oldal a PETA állatvédő szervezet hivatalos szócsöve, de ilyen szintű, öncélű állatkínzást és pusztítást már jó régen láttunk, még akkor is, ha jellemzően agyonnyomott férgekről és békákról volt szó alapvetően.

Nagyon szomorú az a helyzet, amikor az ember egy szórakoztató műsort nézve feszeng, és azért szurkol, hogy a kifejezetten kellemetlen produkciók során lehetőleg minél kevesebb lisztkukacot és sáskát tapossanak agyon.

Lehet annál rosszabb sorsa bárminek, mint hogy Jolly vagy Cristofel tapossa agyon valamilyen viccesnek szánt tévéműsorban, miközben Ganxsta Zolee és Dér Heni sikongatva röhögnek rajta? Nem hiszem. Ennek a műsornak az igazi vesztesei a nézők mellett az alaptalanul gyűlölt és elpusztított csúszómászok, és ez egészen elkeserítő.

Az írásunk a műsor első része alapján készült, elképzelhető, hogy a további részekben magára talál a Sikítófrász, a műsorvégi beharangozó alapján a következő adásban például már valamivel ismertebb emberek lesznek, és a bevágott rövid jelenetek alapján úgy tűnik, az éneklésre is valamivel nagyobb hangsúly kerül.