Az egész kicsit olyan, mint Az ördög Pradát visel, csak nem a divatszakmában, hanem a késő esti talk show-k világában játszódik, Anne Hathaway helyett pedig egy vidám indiai lányt kaptunk.
Volt még 2009-ben egy Seth Rogen film, a Ki nevet a végén (2009), ami arról szólt, hogy hogyan lesz egy fiatal, naiv srác egy híres, de kiégett, humorista (a kivételesen egész jó Adam Sandler) szövegírója, majd barátja és lelki támasza. Legalábbis ő ezt hiszi, valójában csak belé kapaszkodva, majd rajta átgázolva találja meg újra önmagát és életkedvét a másik. Az a film attól volt jó, hogy képes volt ezt az „új arc, új inspiráció, örök barátság” klisét először ügyesen felépíteni, majd átlépni. A hasonló témakörben és környezetben játszódó, az Amazon Studios számára gyártott, az HBO GO-ra most felkerült Talk Show nem ilyen merész vagy bevállalós, inkább csak azt szeretné, ha szeretnénk - pontosan úgy, mint főhőse.
Adott egy késő esti talk show, és annak egykor oly sikeres műsorvezetője, Katherine Newbury (a mindig remek Emma Thompson), aki sokban Ellen DeGeneresre emlékeztet, de nála azért szimpatikusabb. A hölgy elitista, bár ő ezt igényességnek hívja, kiégett, nyűgös, nem tudja, talán nem is akarja követni az új trendeket, magyarul elavult. Ha akar, ha nem, meg kell újulnia, és mivel eddig csakis férfi írókkal dolgoztatott, nagyrészt PR fogásként, kisebb részt frusztrációból felvesz egy nőt is az írói stábba, sőt, egy színes bőrű nőt. Így kerül a színfalak mögé mindenféle referencia nélkül egy vidéki vegyi üzem jópofa minőségellenőre, az indiai származású Molly, akit a férfiak rögtön kiutálnának, ám ő nem csak Katherine régi rajongója, de tényleg van érzéke a humorhoz, van tartása és kitartása! A többit nyilván kitalálhatjuk: Molly lelkesedése és őszintesége lassan áttör minden falat, képes mindent megváltoztatni, de ő is megváltozik, ami iszonyú pozitív üzenet, pláne úgy, hogy Mollyt az a Mindy Kaling alakítja, aki egyben a film forgatókönyvírója és az egyik producere is.
Kaling mostanában nagyon menő. Őt először az amerikai Office egyik irodapatkányaként láthattunk, legutóbb pedig az Ocean's 8 - Az évszázad átverése egyik szélhámosnője volt. Ő jegyzi íróként a nemrég indult Négy esküvő és egy temetés című sorozatot is, és garantált, hogy sokat fogunk hallani róla, mert fiatal, indiai, nő és menő, ami azért ironikus, mert filmünkben pont ezért kap esélyt, amolyan kisebbségi kvótaként, és azért kell megküzdenie, hogy ennél többnek tartsák. Talán több is, számomra ez nem derült ki, mert maga a projekt nem elég ambiciózus ahhoz, hogy messzebbre rugaszkodjon el a saját alapötleténél, amit ígér, azt viszont hozza. Egy kedves, jópofa tanulságtörténettel kecsegtet, amiben a megfásult idős kollégát egy fiatal, saját hátrányos helyzetét is legyőző új társ segíti talpra állni, új lendületet venni, majd megint a csúcsra érni, és ezt meg is kapjuk, maradéktalanul. És gyanítom, hogy mindez sorozatként talán jobban működött volna - mert ebben több anyag is lehetett volna másfél óránál.
Ehhez persze kell Emma Thompson is a maga karizmájával, száraz humorával és tekintélyt parancsoló jelenlétével, aki egyrészt hihetővé és életszerűvé képes tenni a karaktert, másrészt, ha már rögtön az elején is egy másik filmmel példálóztunk, sokban hasonlít Meryl Streepre Az ördög Pradát viselben, csak nincs annyira eltúlozva – és ez egyáltalán nem baj. A Talk Show-t a kanadai, de szintén indiai származású Nisha Ganatra rendezte, és már vetítették a Sundance Filmfesztiválon, ahol remek kritikákat kapott, És ne feledjük, hogy Thompson és Kaling mellett a mindig nagyszerű John Lithgow is feltűnik Katherine Newbury bölcs férjeként, hogy ez az egész ne csak a nőkről szóljon – pedig tényleg a nőkről szól.
Értékelés: 7/10