A főszereplő és forgatókönyvíró Michaela Coel a saját történetét dolgozta fel, egy olyan estével, ahol a barátai mellett érte szexuális zaklatás, ám azt még nem tudjuk, ki tehet tönkre kit, és hogyan.
Ha kijön egy új sorozat, különösen egy olyan sorozat, amiről sokan beszélnek, és amit sokan dicsérnek, akkor rendszerint már az első epizód megnézése után rögtön írunk róla, hogy friss legyen az anyag, hogy lehetőleg elsőként osszuk az észt. Az HBO-n futó angol Tönkretehetlek esetében ott álltunk az első rész után, és azt éreztük, ez még nem elég, ennél többet kell látnunk, hogy tényleg véleményt formálhassunk róla, és nem azért, mert nem kaptunk eleget, hanem ezért, mert csak az alapokat kaptuk meg, és az utolsó öt percben egy jó kis gyomrost, amiből tényleg kiderül, mire számíthatunk. Ehhez azonban előbb meg kellett ismernünk Arabellát, a főhősnőt.
Arabella valójában nem más, mint a főszereplő és forgatókönyvíró Michaela Coel, aki a saját történetét meséli el: miközben első sikersorozata, a Chewing Gum második évadát írta, kicsit lazítani akart, és elment meginni valamit egy barátjával, de másnap semmire sem emlékezett, viszont hamarosan beugrott pár emlékfoszlány. Ezeket összerakva jött rá, hogy valamit tettek az italába, és szexuálisan bántalmazták. Ez történik Arabellával is, aki egy romantikus olaszországi út után megpróbálja utolérni magát a munkában, majd barátokkal találkozik egy éjszaka, idegenek is csapódnak hozzájuk, reggel pedig semmire sem emlékszik, csak egy fehér srácra egy vécé fülkében, és arra, hogy pénzt vesz ki egy automatából – ami London másik felében van, de ez már a második epizód története. Mármint az, hogy végre emlékezni kezd ezekre a részletekre, de a dolgot nem könnyíti meg, hogy az a barát, akivel azon az estén találkozott, félrelépett, így saját bőrét mentendő ködösít arról, mi is történt pontosan.
És miben különbözik ez a #metoo korszak más, a szexuális bántalmazást körbejáró munkáitól? Talán Arabella alakjától és Michaela Coel személyiségétől, és a kettőt ugyebár nehéz különválasztani. Arabella ugyan egy kicsit pár centivel mindig a föld felett jár, imád bulizni, rengeteg haverja van, és elsőre azt hihetnénk, szét van csúszva, de ha kell, keményen dolgozik, erős egyénisége van, kitartó és céltudatos. Ez egyértelműen kiderül, abból, ahogy elkezd utánajárni az ominózus este zavaros eseményeinek, bár érthető módon eltart egy darabig, amíg fejben el tudja dönteni, mit kell tennie – a való életben Coelnek két és fél évbe telt, amíg kiírta magából a történteket, addig más munkát nem is tudott vállalni. Bár egyértelmű, készítői hogyan vélekednek a bántalmazásról, a veterán tévés rendező, Sam Miller (Fekete vitorlák, Luther) által jegyzett Tönkretehetlek nem akar fekete-fehér képet festeni a kérdésről vagy azonnal lenyomni a torkunkon egy üzenetet, előbb azt szeretné, ha jobban megismernénk a szereplőket, az életüket, mire vágynak, hogy élnek, mit dolgoznak, és ez fontos dolog.
Fontos, hogy ne csak egy sokat bulizó lányt lássunk, aki „minek ment oda", és „miért öltözött úgy?” – nem mintha ezeket a kérdéseket valaha fel szabadna tenni -, hanem azt is, milyen károkat okoz egyetlen éjszaka, ki hol felelős ezért, akár azért is, mert nem figyelt eléggé oda vagy nem hiszi el a történetet. A rendkívül erőteljes vonásokkal megáldott Michaela Coel pedig nagyszerű, vibrál és betölti a képernyőt, ugyanakkor rendkívül érzékeny minden rezdülése.
Értékelés: 8/10
