Bacsó Péter filmje a Rákosi korszak kitelepítéseiről Udvaros Dorottya jutalomjátéka, aki édesanyja történetét és beleszőtte karakterébe. Mindenki imádta!
A Rákosi-rendszerben a politikailag veszélyesnek minősített rétegek, a német nemzetiségűek, az előző rendszer tisztviselői, volt katonatisztek vagy arisztokraták eltávolításának egyik módja a kitelepítés volt. A jogaiktól és vagyonuktól bírói ítélet nélkül megfosztott polgárokat vidéki „kényszerlakhelyre” költöztették, ahol általában mezőgazdasági jellegű munkát kellett végezniük, rendszerint fizetés nélkül. Nyilván jobban jártak, mint azon társaik, akik börtönbe kerültek, de ahhoz képest, hogy semmit sem tettek, ez rendkívül kegyetlen büntetés volt. Bacsó Péter, aki a filmbe kicsit saját magát is beleírta, egy ilyen sorsot örökít meg 1984-es, nagy sikerű filmjében, a Te rongyos életben (1983).
1951-ben járunk, Sziráky Lucy (Udvaros Dorottya) csinos, ambícióval teli operettszínésznő, csakhogy szépen ívelő karrierjét keresztbe töri a kitelepítés. Volt férje grófi rangja miatt kell elhagynia a fővárost. Számára kétszeresen is nehéz a beilleszkedés a kényszerű, falusi életbe: távol van valódi lételemétől, a színháztól, és meg kell küzdenie arisztokrata társai ellenszenvével is, akik betolakodónak tekintik.
De Lucy vérbeli színésznő és igazi nő.
Hamarosan megtalálja a megfelelő hangot a kitelepítettekhez, az őt csodáló férfiakhoz: a naiv falusi párttitkárhoz (Szacsvay László) és még a járási rendőrkapitányhoz (Bezerédi Zoltán), meg persze a „kirendelt” rendezőhöz (Kern András) is, vele már csak szakmai alapon is. De egyszer csak elege lesz...
A Te rongyos élet, amely címét a Csárdáskirálynő egyik dalából kölcsönözte - Bástya elvtárs is feltűnik itt A tanú-ból (1969), aki itt is pont a Csárdáskirálynőt nézi -, hatalmas siker volt, részben a téma, részben Udvaros Dorottya játéka miatt. Mármint részben a játéka miatt, mert a 80-as évek magyar filmjei arról voltak híresek, hogy a színésznők mindig vetkőztek bennük, ez adta az exportértéküket is. Egy nagyon korai „moziélményem” is ehhez kapcsolódik: Újbudán, a már rég bezárt Olimpia moziban is vetítették a filmet, a mozi oldalánál a film képeit nézegették a népek - köztük egy nyugdíjas házaspár, ahol a feleség hangosan felcsattant:
„Ne nézd már azt a meztelen nőt!”
Mire a bácsi ügyetlen magyarázkodásba kezdett, hogy ő csak a pisztolyt nézte, bár az ágyban meztelenül ülő Udvaros valóban egy pisztolyt tartott a kezében.
Bacsó Péter a filmötletet gróf Almásy Miklósné Déry Sári színésznő kitelepítése kapcsán írta, de a karakter Udvaros Dorottya számára is lehetőséget adott arra, hogy édesanyja, Dévay Camilla színésznő hasonló tragikus sorsát eljátszhassa.
Egy évtizedig nem engedték színpadra lépni, akkor is csak vidéken dolgozhatott, filmes szerepeit is rendre letiltották. Udvaros Dorottya két évtizeddel később Bartis Attila, Anyám, Kleopátra! című darabjában, egy, a világtól elvonuló, depresszióban szenvedő, mellőzött művész tragédiája; dokumentum és nem fikció erejével idézte Dévay Camilla életének utolsó másfél évtizedét – pedig a szerző nem ismerte a művésznő családjának történetét.
