A Kevin Spacey és Haley Joel Osment főszereplésével leforgatott A jövő kezdete nemcsak a vásznon volt furcsa, de a kulisszák mögött is.
Kevin Spacey a '90-es évek végére egyértelműen Hollywood egyik legnagyobb sztárjává nőtte ki magát, egyebek között olyan kultfilmeknek köszönhetően, mint a Hetedik, a Közönséges bűnözők és az Amerikai szépség. Hasonlóan nagy névnek számított az ezredforduló küszöbén a kis Haley Joel Osment, aki az 1999-es Hatodik érzékkel robbant be a köztudatba. Így aztán tényleg csak idő kérdése volt, mikor forgatnak közösen filmet...
Ez a film lett végül a 2000-ben mozikba kerülő A jövő kezdete, amelyben Spacey egy Las Vegas-i iskolába érkező új tanárt alakított, aki egy nem túl egyszerű házi feladattal lepi meg diákjait: váltsák meg a világot, mert aki jó jegyet akar év végén, az szerinte tegyen is valamit, amitől jobbá válnak a dolgok. A kis Trevor (őt alakítja Haley Joel Osment) olyannyira komolyan veszi, hogy fantasztikus tervet eszel ki: egyfajta „fordított piramisjátékként” három emberen segít, és megígérteti velük, hogy köszönetképpen ők is segítsenek három-három másik rászorulón. Az akció első lépéseként Trevor befogad házukba egy hajléktalant, az édesanyját pedig (akit Helen Hunt alakít) igyekszik összehozni a tanárával – csakhogy feltűnik a színen a nő alkoholista exférje (Bon Jovi alakításában!!!), akinek van egy-két szava mindehhez...
A jövő kezdete Catherine Ryan Hyde azonos című, 1999-es regényéből készült (ami magyarul csak jóval később, 2012-ben jelent meg). A rendező, Leslie Dixon már a könyv hivatalos megjelenése előtt belevágott az adaptációba, gondban volt azonban a film dramturgiájával, mivel a riporter, aki a filmváltozat központi szereplője volt (Jay Mohr alakította a karaktert), csak a regény felénél jelenik meg. Dixon emiatt annyira elakadt az alkotói folyamatban, hogy már azt fontolgatta, visszaadja a rendezésért kapott gázsiját, és kiszáll a produkcióból.
Végül az az ötlete támadt, hogy a történetet a riporterrel kezdi, és visszafelé követi az eseményeket, vagyis a kis Trevor által elindított „jócselekedetek láncolatát”. Dixon megmutatta az ötletét a regény szerzőjének is,
akinek ez annyira megtetszett, hogy úgy döntött, megváltoztatja az akkor nyomtatásban még meg nem jelent könyv cselekményszerkezetét, hogy az hűbben tükrözze a filmet.
A könyv és a film szorosabb összehangolására vonatkozó ötlet végül olyannyira jól sült el, hogy Catherine Ryan Hyde regénye 2001-ben elnyerte az Amerikai Könyvtárak Szövetségétől a legjobb ifjúsági könyv díját. A 40 milliós költségvetésből készült film azonban nem rengette meg a világot – hiába kapott pozitív kritikákat, csak 55,7 milliós bevételt tudott összehozni...
