Egy újsághirdetésnek köszönhetik létezésüket

1981 májusában a tehetsége miatt eredetileg teniszezőnek készülő, dán születésű dobos, Lars Ulrich hirdetést adott fel a The Recycler nevű Los Angeles-i magazinban, melyben hozzá hasonló ízlésű, a New Wave of British Heavy Metal mozgalom képviselőit kedvelő zenészeket keresett közös jammelés és zenekaralapítás céljából. A felhívásra James Hetfield gitáros jelentkezett, október 28-án pedig megalakult a banda első felállása.

Rögtön az első alkalommal elírták a nevüket

Az immáron Dave Mustaine gitárossal kiegészült csapat első saját szerzeménye - amelyben még James Hetfield basszusgitározott - a „Metal Massacre” című válogatáslemezen jelent meg „Hit The Lights” címmel, a kiadvány borítóján pedig a banda neve tévesen, két T-vel írva, azaz Mettallicaként volt olvasható.

Irány a Bay Area

Bár a zenekarban addigra már Ron McGovney kezelte a négyhúros hangszert, 1982 végén egy helyi bandában megpillantották Cliff Burton basszusgitárost, akinek játéka annyira lenyűgözte őket, hogy megkérték, csatlakozzon a csapathoz. A zenésznek egy feltétele volt: tegyék át székhelyüket az ő lakóhelyére, San Franciscóba, ahol állítása szerint a közönség sokkal vevőbb lenne az általuk játszott muzsikára, mint Los Angelesben.

Egy buszjegy kíséretében adták ki első gitárosuk útját

Nem sokkal azután, hogy megkapták első lemezszerződésüket a Megaforce kiadótól, a súlyos drog-illetve alkoholproblémákkal küzdő és erőszakos viselkedése miatt egyre kezelhetetlenebbé váló Dave Mustaine gitárost kitették a bandából, a kirúgás mellé pedig egy Los Angelesig szóló buszjegyet is adtak neki. Helyére még aznap Joe Satriani tanítványa, az Exodusból érkező Kirk Hammett került, a sértett és dühös Mustaine pedig válaszként megalapította a thrash metal egyik alapcsapatává váló Megadeth-et. A banda nevét egy szenátor röpiratából választotta, amelyet a hazafelé vezető buszúton talált.  

Metal a s*ggedbe

Debütáló korongjuk eredetileg a kissé merész „Metal Up Your Ass” címmel látott volna napvilágot, ám kiadójuk végül rábeszélte a zenekart, hogy kicsit finomítsanak a dolgon, így a bemutatkozó anyag - az így sem sokkal eladhatóbb - „Kill 'Em All” címen került a boltok polcaira 1983. július 25-én.

Monsters of Rock

A következő, 1984-ben megjelent „Ride The Lightning” című anyag népszerűsége az Elektra multikiadót és a szintén akkoriban szupersztárrá váló Def Leppard ügyeit is intéző Q-Prime menedzsmentet is lenyűgözte. Mindketten leigazolták magukhoz a fiatal zenekart, akik ennek köszönhetően a következő évi angliai Monsters of Rock fesztiválon már 70 000 ember előtt léphettek fel, többek közt a ZZ Top, a Bon Jovi és a Ratt társaságában.

Tragédia

1986 márciusában piacra dobták harmadik - és egyben első nagykiadós – „Master Of Puppets” című albumukat, amiért nem sokkal később átvehették karrierjük első aranylemezét is. Az áttörés tehát a küszöbön volt, amikor is szörnyű tragédia történt: a korongot népszerűsítő európai turné során 1986. szeptember 27-én a zenekar turnébusza közúti balesetet szenvedett, Cliff Burton basszusgitáros pedig a helyszínen életét vesztette. Hátborzongató adalék, hogy aznap a zenész Kirk Hammett helyén aludt a buszban, miután megnyert ellene egy pókerjátszmát, így a gitáros kénytelen volt Cliff kevésbé kényelmes férőhelyén nyugovóra térni. Kirk egy karcolás nélkül megúszta a balesetet…

Az első videóklip

A három életben maradt tag a gyászból felocsúdva, Cliff családjának áldásával zenésztársuk utódjának keresésébe kezdett, majd 40 jelentkező közül végül a Flotsam and Jetsam basszusgitárosát, Jason Newstedet találták a legmegfelelőbbnek a megüresedett szerep betöltésére. Miután különböző beavatási szivatásoknak tették ki, pl. tudta nélkül méregerős wasabit etettek vele, már vele rögzítették az „…And Justice For All” című negyedik nagylemezüket. Bár hangzása rengeteg kritikát kapott amiatt, hogy szinte alig hallani rajta a basszusgitárt, az anyag óriási sikert aratott, hiszen alig több mint két hónappal a megjelenése után elérte az egymillió eladott példány után járó platinastátuszt is. Hosszú évek tiltakozása után ezért a csapat a korong „One” című dalához elkészítette karrierje első videoklipjét is, amit az akkoriban mindenhatónak számító MTV is egyre gyakrabban a műsorára tűzött.

Grammy-díj vesztesek

A közönségsikereket szakmai elismerés is követte (volna), hiszen az albumot 1989-ben a frissen létrehozott "Legjobb hard rock/heavy metal előadás" kategóriában Grammy-díjra is jelölték, az arany gramofont azonban mindenki legnagyobb megdöbbenésére, teljesen érthetetlen módon a progresszív rock veterán Jethro Tull „Crest of a Knave” című albuma kapta meg, amit nemhogy heavy metalnak, de még hard rocknak sem igazán lehetett nevezni. Az incidens nem kis felháborodást váltott ki a metal közösségben, akik számos kritikával illették az akadémiát, és több ízben megkérdőjelezték műfaji hozzáértésüket. A Metallica azonban humorosan reagált a díjátadón történtekre, hiszen az „...And Justice For All” további példányaira egy "Grammy-díj VESZTESEK" feliratú matricát ragasztatott.

A mainstream áttörés

1991. minden bizonnyal a banda karrierjének legfontosabb éve volt, ugyanis ekkor látott napvilágot a legsikeresebb és talán egyik legmegosztóbb albumuk, az önmagukról elnevezett, de a köznyelvben csak „fekete lemezként” emlegetett „Metallica” című ötödik stúdióalbumuk. A banda thrash metal gyökereitől eltávolodó, jóval letisztultabb és egyszerűbb zenei megoldásokat alkalmazó anyag sosem látott magasságokba emelte a zenekart, melynek köszönhetően a banda egy csupán metal körökben népszerű csapatból végül igazi világsztárrá vált: a Bob Rock producer irányításával készült lemezből több mint 30 millió darabot értékesítettek világszerte, a megjelenését követő évben pedig Grammy-díjjal jutalmazták a „Legjobb metal előadás” kategóriában. Érdekesség, hogy a Népstadion-béli koncertjük miatt a banda éppen Budapesten tartózkodott, amikor menedzsmentjük faxban közölte velük a jó hírt, hogy új nagylemezük az amerikai albumeladási lista élén debütált.

Sperma és vér

Az elképesztő sikerű anyagot népszerűsítő turnék sorozata egészen 1994-ig tartott, és ez a néhány év nem telt eseménytelenül: a banda fellépett a Freddie Mercury emlékére szervezett jótékonysági koncerten is, James Hetfield pedig az egyik Guns N’ Roses-szal közös stadionbuli során az egyik pirotechnikai elemtől olyan égési sérüléseket szenvedett, hogy a körút fennmaradó részén helyettesíteni kellett a gitárosi poszton. A végül 1996 nyarán boltokba került „Load” című album még elődjénél is megosztóbbra sikeredett, hiszen olyan stíluselemeket építettek rajta zenéjükbe, mint a blues, a country, az alternatív vagy a southern rock. Ennek ellenére a korong 13 országban nyitott a listák élén, és a heavy metal műfaj számára teljesen mostoha környezetben is több mint 5 millió példányban kelt el, csak a tengerentúlon. Az album azonban nem csak tartalmában, de formájában is sokkolta a publikumot, hiszen borítóján a sokat vitatott fotográfus, Andres Serrano alkotása, egy disznóvérből és a művész spermájából összekevert massza volt látható, a tagok pedig megváltak hosszú hajuktól, és egy teljesen új, szokatlan fazonnal jelentek meg a színen.

Viszlát, Jason!

Mivel az album felvételei során annyi új dal felhalmozódott, ami egy duplalemez anyagát is kitette volna, a következő évben „Reload” címmel piacra is dobták a korong folytatását, ami szintén hasonló sikereket ért el szerte a világon. Az évtized fennmaradó részében kiadtak egy feldolgozás- („Garage Inc.”), illetve egy szimfonikus koncertalbumot („S&M”) is, majd egy hatalmas médiafelhajtást kiváltó, perre menő viszálykodást folytattak a Napster nevű illegális fájlcserélő rendszerrel, miután a programnak köszönhetően az „I Disappear” című daluk már a hivatalos megjelenés előtt felbukkant az interneten. Ezután 2001-ben hidegzuhanyként érkezett a hír, miszerint Jason Newsted basszusgitáros bejelentette, hogy 15 év után kilép a zenekarból, hogy saját projektjeivel foglalatoskodhasson.

Garázs metál

Még ugyanebben az évben James Hetfield rehabra ment, hogy megküzdjön alkoholfüggőségével, visszatérte után pedig a banda nekilátott új stúdióalbuma felvételeinek. A folyamatról „Some Kind of Monster” címmel dokumentumfilm is készült, a várva várt korong pedig 2003-ban látott napvilágot látott „St. Anger” címmel. Noha az anyag visszakanyarodott a banda korai munkáinak lendületéhez és kompromisszummentes felfogásához, a zenekart rengeteg kritika érte a garázs jellegű megszólalás, a csörömpölő dobhangzás és a gitárszólók teljes hiánya miatt. Mindeközben megérkezett Newsted utódja is Robert Trujillo személyében, aki korábban olyan bandákban bizonyított, mint a Suicidal Tendencies, az Infectious Grooves vagy Ozzy Osbourne csapata.

Vissza a gyökerekhez

A 2008-ban megjelent „Death Magnetic” című album végre igazi visszatérést jelentett a zenekar ’80-as évekbeli, thrash metal stílusú, komplex anyagaihoz és immáron sorban az ötödik Metallica-lemez lett, ami az amerikai Billboard albumlista élén debütált, amivel a valaha volt első olyan banda lettek, akiknek ez sikerült karrierje során. 2009-ben a csapatot beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be, 2010-ben pedig - amellett, hogy önálló show-val hozzánk is eljutottak - egy történelmi jelentőségű koncertkörút keretében a Nagy Négyes headlinereként turnéra indultak a Megadeth, a Slayer és az Anthrax társaságában.

Nagy bukások

Ezután a legendás avantgarde ikonnal, Lou Reeddel készítettek közös lemezt, ami „Lulu” címmel került a boltok polcaira 2011 nyarán. A Frank Wedekind drámaíró műveit alapul vevő konceptlemez zenei anyaga pedig pont olyan volt, amilyenre mindenki számított: a zúzos alap, Reed mindentől és mindenkitől független spoken word jellegű monoton mormolása és James Hetfield üvöltéseinek keveréke meglehetősen bizarr kombót eredményezett, a szürreális anyag pedig általános visszatetszést keltett a rajongók és a kritikusok körében egyaránt. Ezt a 2013-ban bemutatott, Antal Nimród rendezésében készült „Through the Never” című, 20 millió dolláros önköltségből finanszírozott mozifilmjük követte, ami sajnos szintén óriási bukásnak bizonyult.

A jelen

A banda 2016 novemberében jelentkezett utoljára friss stúdióalbummal „Hardwired… to Self-Destruct” címmel, ami toronymagasan az év legsikeresebb rocklemeze lett, ami ahhoz képest, hogy ennek az eredménynek az elérésére mindössze másfél hónapja volt, nem kis teljesítmény. A lemez kapcsán felléptek Magyarországon is, 2019-ben pedig S&M2 néven ismét egy szimfonikus zenekarral kiegészülve adtak koncerteket, amelynek hang-és képanyaga CD és DVD formájában is a boltok polcaira került. Idén több különleges kiadványt is piacra dobtak a fekete lemez 30. évfordulója alkalmából, és ha hinni lehet a híreszteléseknek, akkor a karantén alatt nekiláttak következő stúdióalbumuk megírásának is.

A Metallica 40 éves fennállása alatt több mint 125 millió lemezt adott el, 9 Grammy-díjjal büszkélkedhet és még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, mint az első olyan zenekar, ami mind a hét kontinensen - tehát az Antarktiszon is - adott már koncertet karrierje során.