A következő válogatásunk első részében megkísérlünk összegyűjteni öt olyan hazai dalt, mely valóban hűen reprezentálja a magyar néplelket.
Abban talán még a fogkrémreklám-vigyorú MLM-coachok között is egyetértés van, hogy egy vörös- és fehérterrortól, csengőfrásztól és Szomszédok-monológoktól gyötört nemzet lelkivilága aligha jellemezhető Shiny Happy People és Don’t Worry, Be Happy-kaliberű slágerekkel. A következő válogatásunk első részében megkísérlünk összegyűjteni öt olyan hazai dalt, mely valóban hűen reprezentálja a magyar néplelket.
A hasonló szerzemények hungarikum-jellegének ugyanakkor van egy kollektív átka: szinte mérget vehetünk rá, hogy előbb-utóbb az alsóbb szintű népművészet áldozatává válik. Értsd: notórius mulatós-, de minimum presszószintis feldolgozás készül belőle, ezt közkívánatra(!) szintén igyekszünk egy-egy példával alátámasztani.
Qumiby: Most múlik pontosan
Amikor a szóban forgó szerzemény megjelent, sokak számára nem volt más, mint újabb dózis vaskos lila fátyol a Quimby művészi ködgépéből. Aztán jött a Csík Zenekar – amúgy kiváló – folkfeldolgozása, és a Most múlik pontosan a zenei miskakancsó- és kertitörpe-szobrászok martalékává vált. Ez utóbbiak pedig annak biztos tudatában prezentálták a murcifesztiválon vagy a Muzsika TV színpadán, hogy épp egy tradicionális szakítós slágerrel inkasszózzák közönségük maradék életigenlését. Bár Kiss Tibitől tudjuk, hogy valójában a drogoktól való búcsút foglalta dalba, a Most múlik pontosan mulatós közegben teljesen elvesztette ún. prevenciós zöngéjét – sőt, merőben ellentétes üzenettel töltekezett fel.
Zámbó Jimmy: Egy jó asszony mindent megbocsájt
A 90-es évek közepén hazánkban a feminista öntudat hasonlóan értelmezhető szójátéknak számított, mint a mézes-mustáros ütvefúró. Ezenkívül nemcsak a Zámbó Jimmy-kazettákból, de a Király könnyező portréiból is kijutott majd’ minden háztartásba. Ennek fényében senki nem vetemedett volna arra a blaszfémiára, hogy a bántalmazás himnuszának vádjával illesse Magyarország 4,5 oktávos szuvenírpárnáját. Ehelyett Zseblákovits Lajos géplakatos teljes lelki nyugalommal kuncsorgott a dallal bocsánatért a Szívküldiben feleségének, Ilonkának, miután a restiből hazatérő vak komondoruk elgáncsolta őt.
És mivel a mulatós verzió ez esetben túlontúl magától értetődő lenne, következzék egy alternatív bravúrfeldolgozás. (Ne hari, Kurt!)
Republic: Szállj el, kismadár
Ritka pillanat, amikor egy kimondottan életigenlő dal válik a kollektív magyar psziché részévé, ugyanakkor szó sincs benne nagybőgőbe beugrós, bokorugró szoknyariszálós, önfeledt májgyilkosságról. Ám a Republic kitűnő érzékkel fedezte fel a sramlis alap és a vápsuvápolás fúziójában rejlő piaci rést, a hatás pedig nem maradt el: a slágert nemcsak a zenetévék és rádiók zúdították ránk, de a perui pánsípos indiánoktól kezdve az aluljárós tilinkóművészeken át a kristálypoharakon xilofonozó oroszlánfókákig mindenki. Sőt, még Kadlott Karcsi is, amiért nem tudunk elég hálátlanok lenni neki.
Edda Művek: Éjjel érkezem
Archeológiai feljegyzések szerint volt idő, amikor Pataky Attila még nem énekelt cigánynótákat Regős Bendegúznak öltözve, és pláne nem értekezett a Föld magjában élő szíriuszi cickánylamantin-civilizációról. Ehelyett feltámasztotta romjaiból az Eddát, és a hatodik lemezre megírta azt a rockballadát, mely kötelező himnusszá avanzsált a legnyomasztóbb házibulik lassúzós blokkjaiban. Ezáltal pedig az Éjjel érkezem menthetetlenül befúrta magát a magyar néplélekbe, majd később a Casio szintetizátorok programozható alapjaiba.
De a dal legmorbidabb interpretációját - beleérve a videóklipet is - mégsem holmi pusztalapajszecsődi lakodalmas előadók követték el:
Tankcsapda: Mennyország tourist
Hol vannak már azok az idők, amikor a szobánkba benyitó fater így kommentálta a kétkazettás magnóból üvöltő Tankcsapdát:
„Mondd, hogy ezek nincsenek szabadlábon!”
Míg a debreceni trió a korai 90-esekben kiválóan alkalmasnak bizonyult generációs konfliktusszításra, addig manapság a fiatalok egy benzinkúti kompresszorral sikeresebben gyakorolhatják a polgárpukkasztás műveletét. Ez pedig nagyban köszönhető a Mennyország touristnak, melynek szövegével és dallamvilágával Lukács Laci – életkortól függetlenül - igencsak eltalálta a húrokat a néplélek citeráján. Az alul hallható feldolgozás alapján (melynek elkövetéséhez természetesen a Budapest TV asszisztált) ez maradéktalanul hálás törekvés volt.
