Ha létezik 90-es évekbeli eurodance-csapat, mely a mai napig lojális a magyar rajongókhoz, az a Scooter. Pedig a német trió olykor nem kis tortúráknak volt kitéve ebben a vérzivataros országban. Ezekből gyűjtöttük össze a legemlékezetesebbeket.
Palacsintaevés a Három kívánságban
A Három kívánság a mai napig sztenderd beszédtéma a 30-as, 40-es korosztály körében, jóllehet ezen dialógusokat nem annyira a nosztalgia, mint inkább a válogatott traumák kibeszélése iránti vágy generálja. Ami nem csoda, hiszen ez a műsor az volt anno a gyermeki pszichének, mint ami a Dunakavics nagyanyánk műfogsorának. Ezúttal azonban történetesen egy olyan műsorszámmal van dolgunk, melyről hajlamosak vagyunk elhinni, hogy nem a műsor szerkesztői erőltették a levélírókra a saját a válogatott fejsérülések ihlette dadaista agyrémeiket. Elvégre egy szimpla palacsintaevő-verseny mégsem volt egyenértékű azzal, mintha Mirelit-gőzgombóccal etették volna hőseinket a fagyos Dunában, de azért némi feszengésre előbbi is kiváló alapot biztosított. Bár a Buffalo-cipők aranykorában kígyót-békát kiabáltunk a Scooterre, ezen képsorokat nézve szeretnénk utólag is megkövetni őket. Tudniillik nem mindennapi béketűrésre vall, hogy Dévényi Tibort hallgatva a hidrogénatomok nem hasadtak ketté H.P. Baxxter frizuráján. Miközben ugyanis a Derrick-szereplők színészi manírkészletével próbálják elhitetni, hogy élvezik a zabálást, csendben tűrik, hogy Tibi bácsi kilenc esetből tizenhétszer tévessze el művészkollektívájuk nevét. Eközben a stábból sem vetemedett senki arra, hogy a műsorvezető fülébe súgja: „Nem Szkútersz, hanem Szkúter, te rommá informált dumafranci!”
A sarkadi varázsszőnyeg
A következőkben bepillantást nyerhetünk a 90-es évekbeli kisvárosi kábeltelevíziózás éledező világába, mikor is a lokálpatrióták a helyi képújságban hétköznaponként sódert, aprófát és muslicás házibort tukmáltak egymásra, péntek este pedig altatólövedékként funkcionáló összefoglalót sugároztak az önkormányzat üléseiről. Izgalmasabb adásmenetekben még egy húszperces dokumentáció is belefért a Csípőprotézis Tűzoltózenekar művházas tubakoncertjéről, sőt, ünnepnapokon esetleg egy Vico-film is befigyelt, mintegy előre vetítve a Fenyő-gyilkosságot. Ennek fényében a Scooter sarkadi katasztrófaturizmusa nagyobb jelentőséggel bírt, mint a Halálcsillag felrobbantása a Lucas-univerzumban. Az üdvözlőbeszéd lazaságából és közvetlenségéből ítélve a polgármester eredetileg II. Erzsébetet látta volna vendégül hivatala épületében, ám értesülve a félreértésről, az angol zászlót németre cserélte, az „őfelsége” kifejezést pedig az „önök”-kel helyettesítette be. Bár az együttes kétségkívül kedélyesen hallgatja a tolmács szavait, a „segítség!” izzó neonfeliratként vibrál fejük felett. Ám a téboly csak ezután veszi kezdetét: a polgármester úr ugyanis a csapat mindhárom tagját egy-egy szőnyeggel (!) ajándékozza meg, ha netán nem lenne mibe beletaposni a franciadrazsét otthon. Ezt már csak némi reklámszatyorban átnyújtott kompóttal és szilvalekváros hájas tésztával tudná megfejelni, de bizonyára tartózkodni akart a nyilvánvaló sablonoktól. Nincs kétségünk afelől, hogy a jelenetet követően H.P. tudata totálisan kiüresedett, és ekkor született meg a kultikus refrén, miszerint:
Töp-töp-töp-töröröpp-töpp-töpp-töpp, töp-töp-töp-töröröpp-töpp-töpp-töpp
A Scooter és a pszichedelikus sajtótájékoztató
Joggal gondolhatnánk, hogy a Scooter-melódiák zeneelméleti boncolgatása is szövegeinek mélyelemzése ugyanazon szűkös zsákutcába vezet. Az egykori Index újságírója, Pándi Balázs a legendássá avanzsált videóösszeállításban azonban „fogd meg a söröm” felkiáltással szembesíti a zenekart vélt vagy valós pszichedelikus mivoltával, és rákérdez egy misztériumra is, mely 1998 óta százezreknek okoz álmatlan éjszakákat. És mindeközben fel sem merül a trió részéről, hogy partvisnyéllel tuszkolja ki őt a sajtótájékoztatóról. Ám legalább ennyire szórakoztató a rajongókkal folytatott beszélgetés is, mikor is személyes kedvencünk, a BKV-karszalagos Scooter-szimpatizáns egy teológiai szálat vél felfedezni a How Much Is The Fish? mondanivalójában.
