Vajon Momo zöld versenybringája vagy a Spáh ikrek tandeme gázolt brutálisabban lelkünkbe anno? Következzék néhány tinisztár – és kitörölhetetlen produkcióik – a korai 90-esekből.
Momo: Egy zöld versenybringa
Egy zöld versenybringa, úgy fáj a fogam rá, apu, hogy ne okozzak problémát, jó lesz a legdrágább
- dalolta Momo 1991-ben, amikor a magyar munkásosztály 15-e után faforgáccsal kevert konzerves löncshúson próbálta kihúzni a következő fizetésig. Ugyanakkor Mozgasd a tested című debütáló (és egyetlen) lemezén nemcsak az efféle, susogós dzsogingos olajmaffiózókat megszégyenítő követelőzések kaptak helyet. A tantermi tinédzserlamúr tematikája például több dalban is visszatért, de hősünk kiállt az önkéntes kezdő diszgráfiások és konteóhívők mellett is (Miért kell suliba járni?). És ha mindez nem lett volna elég, egyszemélyes We Are The World-jével (A világ minden gyermekével testvérek vagyunk) próbálta egységbe kovácsolni Föld bolygó összes Popcorn- és Buci Maci-előfizetőjét. Hogy a gyereksztárság Momo esetében mennyire járt együtt a Macaulay Culkin-szindrómával, azt sosem tudjuk meg, a fennmaradó információcsírák alapján az sem kizárt, hogy immár alpakaként él önfeledt életet az Andok lankáin.
Dóra: Buli után a takarítás
Dóra azon gyerekelőadók közé tartozott, akik nem vették igénybe a titkosszolgálatok tanú-, pontosabban énekesvédelmi programját, így inkognitó helyett a közönség szeme láttára értek felnőtté, mint Mágenheim Julcsi. Szinetár Dóra – a rögösebb utat választva – felnőttkori munkásságával kompenzálta a múltbéli sötét foltokat, ám a Buli után a takarítás így is a magyar golyórágópop-történet kitörölhetetlen részévé vált. Az ominózus sláger ma is drámai hitelességgel idézi fel a piros aranyas szendvicses, kaszinótojásos, szőnyegbe taposott franciadrazsés gyerekbulik hangulatát, mikor is a rosszfej szomszéd partvisnyéllel jelezte, hogy agyhúgykövet kap a Lambadától. Hogy a szövegben foglalt metálarc, Zengő Dzsoni miért rendezett botrányt „az új Depeche-lemez” (történetesen a Violator) szidalmazása hallatán, az ennyi év távlatából sem világos, de bárhol is legyen most, üzenjük neki: legenda vagy, tesó!
Szandi: Kicsi lány
Szandi több szempontból is formabontó tinielőadó volt: egyrészt, mert pályatársai között egyetlen énekesként folytatott sikeres küzdelmet azért, hogy a micisapka ne csak a kőművesek privilégiuma legyen. Másrészt nemhogy nem feszengett zenei múltja miatt később sem, de esze ágába nem volt kitörni a strandlabdás-kölyökpezsgős-pöttyös szoknyás lét- és tudatállapotból. Stratégiája nyerőnek bizonyult, ugyanis míg mi helyette is feszengtünk, kiadványait több százezren vették meg. Nekünk pedig nyolcévesen fogalmunk nem volt az „éhségsztrájk” szó jelentéséről, így jobb híján legörbült szájjal és bedugott füllel követeltük a kétkazettás magnók iskolabuszról való kitiltását.
Sugár Berci: Neked szól
A Sugár Berci-jelenség jó három évtized elteltével is totálisan megfejthetetlen számunkra. Debütáló albumának hangvétele alapján két opciót vázolhattunk fel: ő volt a magyar Benjamin Button, aki a lemezfelvétel idején valójában 72. életévét taposta, vagy a koravén intellektualitás olyannyira személyisége része volt, hogy Kormos István Vackorjában is schopenhaueri utalások után kutatott. De persze azt sem zárhatjuk ki, hogy csupán a lemezkiadó sznob kultúrpolitikusai az ő felhasználásával próbálták elérni, hogy az Andalúziai kutya legyen az új 101 Kiskutya. Akárhogy is történt, nem gondoljuk, hogy pozitív irányba befolyásolta volna az őt ért iskolai szívatások arányát. Azt azonban biztosan tudjuk, hogy Sugár Bercit mindez nem tántorította el az énekesi pályától, és egy kisebb külső-belső transzformációt követően Berry néven csinált karriert.
Spáh ikrek: Tandem
Bár a Família Kft. Ricsi-Misi párosa nem volt tradicionális értelemben vett popelőadó, az ominózus szituációstragédia-sorozatban a szereplők nem egyszer vetemedtek zenei produkciókra: ezen kísérletek pedig kivétel nélkül békaesőt, sáskajárást, dögvészt és pestisjárványt eredményeztek. Közülük a leghírhedtebb volt, amikor a Spáh ikrek bemutatták, mi lenne a szivacsos agysorvadás válasza a Kris Kross duó Jump című klasszikusára. Bár nem lenne fair a bűncselekményt kizárólag a két gyerekszínész (és Geszti Péter) nyakába varrni, az idősebb generáció táncprodukciója legalább ilyen bestiális légicsapással sújtja komfortérzetünket.
