A Gyerekkorunk félrehallott rajzfilmslágerei című összeállításunk után óhatatlanul vérszemet/vérfület kaptunk, és – az elcsépelt példákat lehetőleg mellőzve - összegyűjtöttük azon pop- és rockdalokat, melyek szövegét valamilyen okból kifolyólag helytelenül értelmeztük. Legalábbis a tudálékosok szerint. Mi azonban készek vagyunk bebizonyítani, hogy állítólagos félrehallásaink igenis valódi értelemmel bírtak.
Mike Oldfield: „Far away Jani-Janó side” (1983)
A 80-as években Mike Oldfield populárisabb vizekre evezett, és azzal a lendülettel a rádiós túljátszások áldozatává vált. Ám legnagyobb nemzeti büszkeségünkre pont egy olyan szerzeménye lett unásig ismert, melyben az egyik leggyakoribb magyar keresztnév két becézett formulája is hallható. Sajnos a dal további részéből nem derült ki, hogy a zenész milyen relációban van Jánossal, igaz, más egyéb sem.
Dire Straits: „Igazi action, igaz demósün” (1985)
A Dire Straits egy lendületes, sporttárgyú klippel erősített rá Walk Of Life című szerzeményére, ennek fényében Mark Knopfler „az igazi action” szóösszetétele nem szorul magyarázatra. A napnál is világosabb továbbá, hogy az „igaz demósün” egy fricska azon játékosok felé, akik nem képviselik a csapatszellemet, és begubóznak a pályán, ráadásul ezt is kezdetleges formában teszik. (A profi antiszociális sportolók már elhagyhatják a „demó” előtagot.)
Madonna: „Menjünk, kománé!” (1989)
Madonnával kapcsolatban a legnagyobb misztériumként Vladislav Bonita személyét volt szokás emlegeti. Hogy ki lehetett ez az orosz-spanyol házasságból született hibrid fantom, azt talán sosem tudjuk meg, ugyanakkor további kérdéseket szült a Like A Prayer ominózus refrénje. Vajon ki lehet az énekesnő magyar származású jóbarátjának felesége, akit anyanyelvén szólít fel kollektív távozásra?
Elton John: „Szekuritát’” (1989)
A 80-as évek végén már Elton John sem mehetett el szó nélkül a romániai események mellett, és leghíresebb szerzeményében ítélte el Ceausescu hírhedt titkosrendőrségét. Bár maga a szerzemény nem túl gyújtó hangvételű, a dalszerző még a ’89-es év végén elérte célját. Belegondolni is szörnyű, mi lett volna a diktátor végzete, ha Elton egy punk-rock dallal lázítja fel a népet!
Shabba Ranks: „Csaba!” (1991)
Az Music Television fénykorában kb. óránként ment le a szóban forgó dal: eleinte csak Shabba Ranks énekstílusára csodálkoztunk rá, aki megtanult dalolás közben franciadrazséval gargarizálni. (Utólag beláttuk, hogy mindez bakfitty volt ahhoz képest, hogy a Szex vajon mi? előadója, Pain a Kodály-módszert meghazudtolva belégzés közben rappelt.) Majd akkor kerekedett ki a szemünk, amikor az előadóművész vokalistái egy magyar kereszt-, netán vezetéknevet kezdtek emlegetni. Hogy Tihanyi Tóth Csaba színművészre, Csaba Péter karmesterre, netán Csaba királyfira gondoltak, az talán örök rejtély maradt, mindenesetre a gesztus jóleső volt.
Ganxsta Zolee és a Kartel: „Kib@szik veled a koncerted, haver!” (1997)
Hogy édes anyanyelvünk se maradjon ki az összeállításból: közismert, hogy Zana Zoltán nem az az előadóművész, aki egy-egy fellépés végeztével egy Rilke-verseskötet mellett lazít egy nagy pohár rózsavíz társaságában. Ha valakinél bevett szokás, hogy koncertek után homloklebennyel nyitja a bejárati ajtót, attól bizony hihetően hangzik a fenti figyelmeztetés.
+1: Chemical Brothers: „Tuctác dídzséjz” (1999)
A Chemical Brothersnek nem volt kenyere az álszerénység, tisztában voltak vele, hogy mennyivel magasabb színvonalat képviselnek az elektronikus zenék terén, mint a primitív ütemekre szeleteltető, kutyaütő lemezlovasok. Nem átallták tehát becsicskítani a kommersz paraszthouse-mezőnyt: „Tuctác DJ-s, here we go!”
Kép forrása: YouTube
