Következzék néhány - amúgy többnyire kiváló - rock/metálhimnusz, melyet egyes mindenre elszánt DJ-k és programigazgatók addig adagoltak tömőcsővel, míg hányingerünk nem lett tőlük.
Anno a nagy műgonddal összeválogatott fiú- és lánycsapatoknak már-már kötelező volt prezentálniuk egy karácsonyi slágert. Ám többnyire vajmi kevés köszönet volt bennük.
A legnevesebb szociálpszichológusok sem tudnak rá egyértelmű magyarázatot, hogy az internet népe milyen logika mentén kap fel bizonyos szerzeményeket és generál nekik többmilliárdos nézettséget. A megfejtésre mi sem vállalkoznánk, arra azonban sokkal inkább, hogy összegyűjtsük az utóbbi idők (szerintünk) legirritálóbb és legszerethetőbb mémslágereit.
Vannak azok a dalok, amiket indokolatlanul túljátszottak a rádiókban, és vannak azok, amelyek nem véletlenül lettek világslágerek. Utóbbiakkal kapcsolatban szedtünk össze pár érdekes történetet.
Az egyén gyakran azáltal válik önmaga paródiájává, hogy NEM válik önmaga paródiájává – a filozófia az iménti tézist Hasselhoff-paradoxonként emlegeti, alapjául pedig a névadó, David Hasselhoff zenei karrierje szolgált.
A világvégeváró szekták csúnyán lyukra futottak, amikor 1999 augusztusában „már minden mindegy” alapon védőszemüveg nélkül nézték végig a napfogyatkozást. De nem jártak jobban azok sem, akik abban a hitben éltek, hogy a millenniumhoz Happy Meal-menüben járó „új aranykor” eljövetele bárminemű hatást gyakorol a magyar popzenére.
Előző értekezésünk után következzék még öt szerzemény, mely anno örökre befészkelte magát szürkeállományunkba, és a legkevésbé sem vagyunk hálásak érte.
Az önfeledten halandzsázott külföldi slágerek kétségkívül kínosnak hatnak, hacsak nem csendes magányunkban prezentáljuk őket. Sokszor azonban magyar nyelvű bravúrátirataik sokkal inkább alkalmasak masszív szégyenérzet kiváltására, mint egy „ádzsászkótuszé álávjú”. Az alábbiakban ezt demonstrálnánk öt példával:
A Gyerekkorunk félrehallott rajzfilmslágerei című összeállításunk után óhatatlanul vérszemet/vérfület kaptunk, és – az elcsépelt példákat lehetőleg mellőzve - összegyűjtöttük azon pop- és rockdalokat, melyek szövegét valamilyen okból kifolyólag helytelenül értelmeztük. Legalábbis a tudálékosok szerint. Mi azonban készek vagyunk bebizonyítani, hogy állítólagos félrehallásaink igenis valódi értelemmel bírtak.
Mi a közös az olyan világslágerekben, mint az "I Don't Want to Miss a Thing", a "Can't Fight the Moonlight", az "Un-Break My Heart", a "Nothing's Gonna Stop Us Now", az "If I Could Turn Back Time", vagy a "Because You Loved Me"?