Rendező: Volker Schlöndorff
Házigazda: Réz András
Gonosz, ironikus és megrendítő. Schlöndorff Günter Grass 1959-es regényét vitte filmre, de a regény megjelenése után eltelt két évtized - és az azóta eltelt újabb négy évtized - alatt a mű gondolatai nem porladtak el. Gyerekszem-film. Készült jó néhány ilyen, de A bádogdob főhőse, Oskar Matzerath kilóg a sorból, ugyanis a világ alulról való szemléléséhez hozzáadódik a világ mágikus megváltoztatásának ereje és lehetősége. A kis Oskar háromévesen úgy dönt, hogy nem nő tovább, viszont beavatkozik a dolgok menetébe - pusztító sikolyával, s ha úgy adódik, törpei gonoszságával. A német újfilm egyik legkeményebb darabjával van dolgunk.
Ha úgy tetszik, családregény, ha úgy tetszik gyilkos szatíra, de egy másik nézőpontból szemlélve német történelem, európai történelem. A német újfilm alkotói új módon vetik fel a kérdést: mit is jelent németnek lenni a huszadik században. Milyen is az az örökség, amelyről nem lehet lemondani? Nyilvánvaló, hogy a nagynak, majd a másodiknak nevezett világháborúk kérdése kikerülhetetlen - a Harmadik Birodalomról nem is szólva. A bádogdob azonban embertörténetekből építkezik. Ezekből bomlik ki a családregény, és általuk válik megélhetővé a világ szétbomlása. Könnyebb volt a helyzet, amikor az iszonyatot a világháborúra lehetett redukálni. Mindig könnyebb, ha a Gonoszt meg lehet festeni, szoborni. Ez itt bonyolultabb képlet. Mert például el kell gondolkodnunk azon is - lásd Kaspar Hauser rejtélyes történetét -, hogy a felnövést megtagadó kicsiny Oskar valójában a neveltetést tagadja meg. És a felnövés megtagadása egyben a felnőtté válás, a felelősség vállalásának megtagadása is. Schlöndorff filmje sorra söpörte be a jelentős elismeréseket, köztük 1980-ban a legjobb idegennyelvű filmnek járó Oscar-díjat is. Talán azért, mert noha a kis Oskar a maga módján ítélkezik emberekről, sorsokról, a világról, A bádogdob ezt meghagyja a nézőknek.
Német nyelven, magyar felirattal.
A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelvű.
