A marokkói sivatag végtelenjében, ahol se közel, se távol egy teremtett lélek, egy agyagkunyhó árválkodik. Meglepő módon az épület mégsem elhagyatott. Minden nap megtelik élettel, ugyanis a kietlen környék egyetlen iskolája működik benne. Se víz, se villany, persze WC sem – arra ott a sivatag. Az iskola tizenegy kis tanulója egy kihalóban lévő nomád törzs családjainak tagja, egy olyan vidéken, ahova egykor az eső hozott életet, mostanra azonban egyre nagyobb teret hódít a szárazság, és egyre kevesebb az életet adó víz. A 13 éves Miloud tíz kilométert gyalogol reggelente az iskoláig – ha apja épp hajlandó őt nélkülözni az állatok ellátásában. Fatima 12 éves, reggelente anyukája kíséri el a többórás útra, miután sikerült meggyőzni a rokonságot, hogy egy lány számára is fontos az írni-olvasni tudás. A 10 éves Mohamed abban a kivételes helyzetben van, hogy egy roncs biciklin kerekezhet az iskolába. A gyermekek és fiatal, áldozatkész tanáruk közösen próbálnak harcolni az embert próbáló körülmények között a túlélésért.
