dr. Kubassek János geográfus, az érdi Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója beszél Almásy László afrikai felfedezéseiről.

Almásy László, a földrajzi felfedező Almásy György fia 56 évet élt, de ez alatt elképesztő kalandok részese volt. Az automobilok iránti érdeklődése vezette először Afrikába, sógora, Esterházy Antal társaságában. A két felfedező és vadász 1926-ban indult egy Steyr autóval Alexandriából, és a Nílus mentén egészen Kartúmig jutottak, majd átkeltek a Líbiai- és a Núbiai-sivatagon. Az utazás nagy visszhangot keltett, hiszen addig járatlan utakon mintegy 3000 km-t tettek meg négy keréken. 1935-ben Széchenyi Zsigmonddal és Horthy Jenővel (Horthy Miklós testvérével) is együtt vadászott a Líbiai-sivatagban. Sivatagi tapasztalatait a második világháborúban is kamatoztatta. A Líbiai-sivatagban tett felfedezései a legnagyobb földrajzi felfedezők közé emelték. A Szahara térképéről az utolsó fehér foltokat ő tüntette el. Bár rengeteget tudunk róla, de személyisége éppoly megfoghatatlan, mint a Szahara finom homokja.

Kubassek János nem csupán remek előadó, de az „angol beteg” életének legjobb ismerője is. Hat évtizeddel Almásy után, 1993-ban expedíciót szervezett a Líbiai-sivatagba, s az első magyarok egyikeként eljutott a Szahara legnehezebben megközelíthető, legjáratlanabb vidékeire, a Gilf Kebírbe, Vádi Szúrába és az évszázadokon át hiába keresett, Almásy által felfedezett rejtelmes oázisba, Zarzurába.