"Két évvel ezelőtt kinyitottunk a padláson egy vén koffert, és találtunk benne egy csomó magnószalagot. Kiderült, hogy anyám magnóra mondta élete rejtett titkait. Hónapokig ült a félhomályos szobájában, és mesélte a csodákat. Gyerekeim a kazettákat legépeltették, és elolvastam a kéziratot.

Dolgozni kezdtem rajta, hogy a hangja könyvvé váljon.
Nagy mesélő volt. Könyve teli van humorral, derűvel, kacagással és tragédiával.
Életem legszebb művének - művünknek - tartom ezt a könyvet.

Nem hittem volna, hogy valaha  társszerzője leszek holt édesanyámnak. Az ő titkos könyve tanít meg, hogyan kell a pokolban is vidáman élni.” (Müller Péter)