A pandémia számos olyan jelenségre hívta fel a figyelmet még élesebben, amelyekkel a Budapesti Építészeti Filmnapokon rendszeresen foglalkoznak. A bemutatott produkciók kérdéseket tesznek fel, problémákat járnak körül, állásfoglalásra késztetnek, miközben együttesen azt is nyilvánvalóvá teszik, hogy mindezek nem elszigetelten léteznek, hanem szorosan összefüggenek, vagy akár egy nagyobb értelmezési keretben ugyanolyan eredőjű kérdéseket jelentenek.
A brexit rámutatott polarizálódó világunk egy fontos problémájára: a jövedelmek mentén kettészakadt társadalom mintha két párhuzamos valóságban élne. Ez a kortünet egy dzsentrifikálódó londoni utcán, a Hoxton Street-en belül is tetten érhető. A munkásosztály által lakott terület korábban kvázi önálló kisvárosként működött: az emberek ismerték egymást, az utcán belül pedig a mindennapi élethez szükséges összes szolgáltatás megtalálható volt. A kigyűrűződő londoni dzsentrifikációval azonban szigetszerűen megjelentek a belvárosi középosztálybeli fiataloknak szóló kávézók, galériák és új ingatlanfejlesztések, melyek pár év alatt teljesen átformálták az utca arculatát és társadalmát. Ennek a folyamatnak lehetünk szemtanúi a több év alatt forgatott dokumentumfilmben, mely az “őslakosok” személyes sorsain keresztül érzékelteti a változások léptékét és lekövethetetlenségét.
