Mihály Illés tanár, idegenvezető helytörténeti előadása

Szeged lakosságát a városlakók egyre nyugtalanabbak lettek. Hogy a kedélyeket nyugtassák, a városi vezetők úgy döntöttek egy új „problémát” kreálnak, amely elvonja a figyelmet az ínséges időkről. Azzal a címszóval, hogy a „bűnösök köztetek járnak”, bárkit boszorkánynak titulálhattak, szigorú vallatás alá vethették, perben elítélhették és kivégezhették. Különösen veszélyben voltak a szülésnél segítkező bábaasszonyok, valamint a betelepültek. Már-már legendává vált az a bizonyos vízpróba, amelyben a gyanúsítottakat kezét-lábát összekötve dobták a folyóba és az döntött a sorsáról, elsüllyed-e, vagy éppen fennmarad a vízen. A „bűnösöket” máglyán égették el a közeli kis szigeten, amely ma is a Boszorkány-sziget nevet viseli. A leghíresebb szegedi boszorkánypernek 18 áldozata volt, 1728-ban. Közülük 12 embert egyszerre égettek el a Boszorkány-szigeten. Természetesen élve, hiszen úgy hitték, a lángok megtisztítják a lelküket. A kivégzettek listáján szerepel Dugonicsné Barak Margit is, egy 55 éves szegedi lakos, aki nagy valószínűséggel Dugonics András dédanyja volt. A barbár gyakorlatnak végül maga Mária Terézia vetett véget, aki egyúttal a boszorkányperek anyagait is titkosíttatta 100 évre. (A boszorkányperekről, valamint Mihály Illés kutatásairól bővebben a Délmagyarország Szegedi legendák című sorozatában olvashatnak.)

Mihály Illés 1972 óta idegenvezető, pedagógia-földrajz, valamint orosz nyelv és irodalom szakos tanár, végzett könyvtáros. 2003 és 2011 között a Szeged és Térsége Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója volt. Az idegenvezetői szakképzésben résztvevők számára hasznos, Vezérfonal szegedi városnézésekhez című tankönyve, amely Szeged látnivalóiról, történelméről nyúlt ismereteket, valamint ajánl városnéző útvonalakat, 2008-ban jelent meg.

A Somogyi-könyvtárban és fiókkönyvtáraiban a maszk Használata kötelező!