Ana mindössze rövid hajóútnyira lakik a kikötővárostól a Duna-delta egyik eldugott falujában, de még sosem látta a tengert – szüntelenül csak fiát, Juliánt várja. Kegyetlen arrafelé a tél. A természet olyannyira vad, mint amennyire sokszínű. Magába zárja lakóit. Ana nap, mint nap az ablaknál áll – Julian azt ígérte, meglátogatja. A nap végén azután barátnőjének, Adrianának sírja el bánatát, aki maga is hasonlóan rossz viszonyban van gyermekeivel. Őt is elhagyta a férje, őt is bántalmazták. Az ő férje is elédesgette a fiát, de Adriana – Anával ellentétben - még időben közbelépett. A 45 éves Ana esetében elfajultak a dolgok, magányos lett, élete sivár. Vajon eljut-e az asszony egyszer fiával, Juliannal egy közös tengerparti vakációra, hogy megtudja, valóban olyan sós-e a víz, ahogyan azt hallotta?
