Miért értjük (ha értjük) saját korosztályunkat és kevésbé az előttünk élőket vagy az utánunk jövőket.
Ez vajon egyszerű (örök) generációs konfliktus vagy (mára) civilizatorikus kérdés (is)?
Az új kommunikációs technológiák (IT) új típusú kapcsolatokon alapuló közösségeket generálnak, amelyekben kialakul egy új, korábban nem ismert hálózati lét, háttérbe szorítva az elsődleges, személyes ismeretségre épülő közösségeket. Ebben az x-y-z-vel már nem leírható térben létrejövő kapcsolati rendszer maga is virtuális vagy tényleges, valós hálózat? Egyáltalán, milyen új koordináták mentén tájékozódva tudjuk eldönteni mi valós és mi virtuális? Ha már a kommunikációban résztvevő személyek (személyiségek) hitelességét illetően is jogosak a kételyeink, mennyi esélyünk van arra, hogy a „társalgás” feltételei (pl. igazmondás, relevancia, kompetencia, stb.) teljesüljenek?
…mert azt azért tudjuk, ugye, hogy abban a „hagyományos valóságban” sokkal kevesebb a mosoly, mint a selfie-ken?