Kalandozások a zenében az ország legszórakoztatóbb, legbeszédesebb ének-zene tanárával. Tóth Árpád nem csak kiváló előadó, karnagy és művész, de magával ragadó előadásaival azt is képes elérni, hogy még a legbátortalanabb emberek is lépjenek egy lépést előre. Hogyan tekintettek különböző korokban az összevisszaságra? Hogyan mutatkozhat meg a zenében a rendetlenség, mikor legfőbb jellemzője pont annak ellenkezője, a harmónia. Ilyen, már-már filozófiai kérdésekre keressük a választ a Hangadó következő foglalkozásán – persze zenén, éneklésen keresztül.

Zeneszerzők sokasága a középkortól napjainkig egészen különlegesen ragadja meg a rendetlenséget. Ki ne ismerné Haydn őskáoszát, mely híres Teremtés című oratóriumának elején szólal meg, és melyet az ősbemutató óriási közönsége vastapssal jutalmazott. Tudjuk-e azonban, hogy maga a szerző hogyan gondolkodott a káoszról? Ismerjük-e a reneszánsz zene extravagáns műfaját, melyben piaci kofák kiáltásait komponáltak darabbá? Észrevesszük-e a rendetlenség apró jeleit azokban a kompozíciókban, melyek Jézus életének virágvasárnapi jelenetét, Jeruzsálembe való bevonulását jelenítik meg? És hogyan nyúl az örök témához Bach híres passióiban? Mely jelenetek tartalmazzák azokat a pillanatokat, ahol az összevisszaság esztétikája az uralkodó? Hogyan hangzik Wagner pogány őskáosza és különbözik-e bármiben is az előző korok szemléletétől? Hogyan látta Bartók New Yorkot, vagy Gershwin Párizst? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ évszázadokon, kontinenseken és kultúrákon át.