"A Nyugat nekünk, magyaroknak, a reformkor utáni legnagyobb erkölcsi és szellemi megújulásunk. [...] Ne felejtsük el, hogy Tisza István, a nagy tekintélyű miniszterelnök, akit nem jellemzett az, hogy ostoba lett volna, így nyilatkozott: "Ady és a Nyugat levéltetűk a magyar kultúra pálmafáján!" A levéltetvek túlélték Tisza pálmafáját, az ország gazdasági, politikai nagyságából jóformán nem maradt más ránk, mint az ő csorbíthatatlan nagyságuk. Ha valaki nem tudja fölérni ésszel, hogy ezt a nagyságot nem lehet elherdálni, hát az ő baja." (Ottlik Géza)

Száz éve annak, hogy a Nyugat című folyóirat első száma megjelent. Megpróbáljuk felérni ésszel, hogy mi volt ez. Mások is, sokan megpróbálják, ki-ki a maga eszközeivel. A színház - jelesül az Örkény Színház - nem méltatni akar és nem elemezni, de még csak nem is irodalmi estet rendezni a Nyugatban közölt remekművekből. Színházi élményt keres, drámát - drámaíró nélkül. Versben, novellában, tárcában, kritikában, naplóban, levelekben - a szenvedélyt, amiből a Nyugat összeállt, és amiről Ottlik még ezt is mondja: '...arkangyalok összeesküvése a világ feje fölött. Ezek az óriások rendületlenül, tűzön-vízen át kitartottak egymás mellett, fölébe emelkedve nemcsak mindennek és mindenkinek, hanem az egymás közötti, civilek által fel sem fogható mértékű ellentéteiknek is."

Az előadás színlapja

Közvetítés itt