November 24. és 28. között rendezik meg a 19. Anilogue Nemzetközi Animációs
Filmfesztivált Budapesten. A gyereknek és a felnőtteknek szóló animációs
filmvetítések az Uránia Nemzeti Filmszínházban, az Art+Cinemában és a Francia
Intézetben várják az érdeklődőket. A kicsiknek animációs játszóházzal is készülnek a szervezők.

animációs rövidfilm-válogatás, 71 perc
A program megtekintését 16 éven aluliak számára nem ajánljuk.

Dühítene, ha fiatalon halnék meg
(Filipe Abranches, 2016, Portugália, 00:16:17)
Ó, kis katona, boldogan rohansz a háborúba, nem törődsz a piros szirommal, amit viszel, a leendő elesettek jelével. A mustársárga halál hírnöke e szirom, amely megfojt majd a dögvészes, sáros lövészárkokban. De még bemutat téged néhány elkárhozottnak, akik már elmentek, és a pusztulás mezején várnak rád.

Kali, a kis vámpír
(Regina Pessoa, 2012, Portugália, 00:09:20)
Történet egy fiúról, aki más, mint a többiek, és arról álmodik, hogy megtalálja a helyét a világban. Ahogy a hold különböző fázisokon megy keresztül, úgy kell Kalinak is szembenéznie belső démonaival, átlépnie félelmein, hogy végül eljusson a fénybe. Egy nap eltűnik majd... de az is lehet, hogy ez csak egy ciklus újabb szakasza lesz.

Korom
(Vasco Sá, David Doutel, 2014, Portugália, 00:14:00)
Olyan, akár a korom, ami a fejünk falán pihen. Nem látjuk. Már oda tartozik.

Cseppenként
(Laura Gonçalves, Xá, 2017, Portugália, 00:09:00)
Egy falu utolsó lakói nem hagyják, hogy a feledés homálya beborítsa őket. Egy olyan világban, ahol a haladás eszméje látszólag mindenek felett áll, ez az otthon lebeg.

Meglepetés
(Paulo Patrício, 2017, Portugália, 00:08:40)
A rövid kísérleti/dokumentum-animáció egy anya és 3 éves, rákból felépülő lánya közötti valós beszélgetésen alapul. Miközben a kislány lerajzolja a kezeléshez fűződő emlékeit, a beszélgetés árnyakba és fénybe vándorol, követve a ragaszkodás, a betegség, az anyát és lányát összekötő szeretet és az élet rendezetlen fonalát.

Amélia & Duarte
(Alice Guimarães, Mónica Santos, 2015, Portugália, 00:08:30)
Amélia és Duarte megpróbálnak megbirkózni azokkal az érzésekkel, amelyek egy kapcsolat vége után jönnek. Végigkísérjük őket a szakításukon, ahogy megpróbálják megosztani, megsemmisíteni és kitörölni egymás emlékeit. A film pixilációval és stop-motion technikával készült, és az 50-es évek Technicolor-hangulatát idézi, aminek köszönhetően nemcsak a cselekedeteik szürreális voltát ábrázolja, hanem ironikus kromatikus benyomást is kelt a szerelem végéről. Tomas bácsi, a napok számolása (Regina Pessoa, 2019, Portugália, 00:13:00) A Regina személyes és vizuális emlékeiből építkező történet főhajtás Thomas nagybátyja előtt, aki szerény emberként egyszerű és névtelen életet élt. Annak a belátása, hogy egy embernek nem kell valakinek lenni ahhoz, hogy kivételessé váljon az életünkben.