Csontváry Kosztka Tivadar patikus egyszer égi sugallatot kapott: festővé kell lennie. Odahagyott csapot-papot, külföldre utazott, hogy a nagy motívumot megtalálja, megfesse. A kortársak őrültnek tartották, de Csontváry Kosztka Tivadar korszakos jelentőségű műveket festett... A színész Z. szerepeiben keresi művészi és magánemberi énjét, így Csontváryban, a festőben, akit a színpadon kell alakítania. Csontváry, a monomániás festő-zseni életét, gondolatait, mindennapjait a mindenség töltötte ki, ő és a kozmosz azonosak voltak. Az élet minden pillanatát csodaként élte meg és prófétikus küldetéstudattal akarta átadni az embereknek. Végül is Csontváry vagy Z. az, aki Libanonban, Taorminában, Athénban, vagy az arab sivatagban jár, lohol fáradhatatlanul? A festő feladatát akarja beteljesíteni, a színész pedig önmagát meglelni a festőben. Sorsuk az elmebetegek közé vezeti őket: az egyiket, hogy adhasson magából másoknak; a másikat, hogy végre elvegyülhessen. Huszárik Zoltán a színészkirályt, Latinovits Zoltánt álmodta a különös kettős szerepre. Tragikus halála után esett a választása a Magyarországon még alig ismert bolgár színészre, Ichak Fincire…
